Játékelmélet az önfeláldozás dicséretéért... hétköznapi csaták: együttműködés vagy egyéni utak

A közös nyereség, amit csak együttműködve érhetünk el mindig több, mint az egyéni utakon, "dezertálással" realizálható kis nyereség vagy kis veszteség. Ennek azonban súlyos ára van bízni kell a partnerekben. Ha, szerencsés esetben,olyan játékot játszunk, amelyben a játék többször ismételhető, akkor okos önfeláldozással, altruizmussal, kiprovokálhatjuk, behúzhatjuk a másik felet az együttműködésbe.

Az, aki az aktuális szabályok függvényében kis nyereségre, vagy veszteségre játszik mások hátán "nyerészkedik".  Aki, együttműködésre játszik az viszont sokat veszít, ha csak nem működik együtt mindenki. Így a mások behúzása az együttműködésbe drága stratégia. Aki ezt választja és sikeres az a végén kevesebbet nyer, mint az aki a biztonságos úton járt, de végül mindketten nyerhetnek. Csak így, az egyik, az okosabb önfeláldozásával.

Azért okos önfeláldozás, mert van, amikor többször kell próbálkozni. Az ismételt játékok során az önfeláldozásra hajlamos, a játékot átlátó félnek is néha meg kell pihennie a biztonságos stratégia választásával, de később újra kell próbálkoznia. Úgy tehát tűnik, hogy a klasszikus fogoly-dilemma feloldása egyfajta okos altruizmus,

Ennek a következtetésnek nagyon súlyos következményei vannak akár a hétköznapjainkra. Barátokkal, munkatársakkal, házastársakkal naponta vívunk ilyen jellegű csatákat, játszmákat.

Abszurd összeesküvés elméletek - illiberalizmusok és unortodoxiák

Mondjuk az amerikaiak lelőnek egy orosz gépet valahol Egyiptom felett és kisebb káoszt, kicsit több mint száz halottat produkálnak egy neves euróapai fővárosban, például Párizsban. Nem nagy ár egy jó ügy érdekében. Az orosz gépen is csak kicsit voltak többen 200-nál. Össze kell kovácsolni az Iszlám Állam elleni koalíciót. Egyedül nem egy. Az oroszok ott vannak Szíriában, de jórészt a saját játékukat játsszák, az európaiak jobban szeretnek bombázni Irakban, A sikeres akciót követően tényleg mindenki felsorakozik. A franciák hozzák a replülőgép-anyahajójukat, hiszen az ameriakéi közül egy se szabad, az oroszok is viselkednek. Ám ekkor egy hű szövetséges, a tökök, akik szintén cinkkelt lapokkal játszottak, megpróbálták felkavarni egy kicsit a trutyit, de nekik mintha visszaütött volna, és végül ők kapják a pofont, Az is lehet, hogy az oroszok is bevetettek egy harcicselt, és megvédendő kedves elvtársaikat beáldoztak két vadászgépet. Business as usual.

Egy álatalam nagyon kedvelt ország kormánya óriási szekrényvásárlásba kezdett, ....

...hogy legyen hova tenni a csontvázakat.

A sötét oldal diadala és az unió bukása Madáchnál

"LUCIFER 
Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, 
S egy talpalatnyi föld elég nekem, 
Hol a tagadás lábát megveti, 
Világodat meg fogja dönteni."

Madách Imre: Az ember tragédiája 1. szín 

A liberalizmus kérdései

A liberalizmus egyszerre egy gazdaságfilozófia és egy politikai filozófia. A liberális gazdaságfilozófia kedvez az erősebbeknek, az előnyökkel indulóknak és sokszor az elvetemültebbeknek, akiknek semmi nem drága. Bár lehet, hogy még mindig jobb, mint más.

A liberális politikai filozófia az ember szabadságának képviseletét, a humanizmust jelenti. 

Ha valami hátrányokat jelenthet leszakadóknak, frusztrált embereknek, olyanoknak, akik valamilyen okból hátrányokkal indulnak, akkor ez nem a politikai, hanem a gazdaságfilozófia. Világunk legelvetemültebb politikusai 'liberalizmus' ellenességükben a politikai elveket, a humanizmust támodják. A gazdaságfilozófiával csak addig állnak szemben, amíg politikai, jogi és más eszközökkel áthidalhatatlan előnyhöz nem juttatják magukat. Ezt követően a szabadverseny élharcosaivá válnak.

Eszmék és emberek

A világot nem elvek, hanem emberek irányítják. Az emberek írják az elveket pajzsokra dárdákra és bombákra. Emberek harcolnak a fegyverekkel. Ilyen módon sem a kommunizmus, sem a liberalizmus, de még a katolicizmus vagy az iszlám sem lehet gyilkos eszme. Csak azok az emberek, azok a vérszomjas fenevadak vagy megtévedt bárányok, akik zászlajukra írják őket és a nevükben gyilkolnak.

Verseny és együttműködés

Az együttműködés adja a stabilitást és az erőt a verseny a dinamikát és az ösztönzést.

Mi akart mondani Shakespeare a velencei kalmárral? Hova rekesszük ki az idegeneket?

Nagyon régen foglalkoztat a kérdés. Azóta hogy először láttam a 2004-ben Al Pacinoval készült filmet. Heller Ágnes furcsa módon félresikerült komédiának tartotta a darabot  (http://www.multesjovo.hu/en/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/2118/), ahogy a szakirodalom is a komédiák közé sorolja. Heller Ágnes szerint ugyanakkor „fércmű” is, amely három „vásári” történetből van összegyúrva. Talán a ládikás-választós, az értetlen-apás-szerelmes-lányos és a gonosz kufáros lehetnek ezek. Véleményem szerint egy nagyon furcsa mű figyelembe véve, hogy a szerző 1616-ban halt meg és a műve 1600 előtt keletkezhetett. Shakespeare nem ismerhetett zsidókat, akik abban az időben ki voltak tiltva Angliából, bár halhatott egy orvosról, akit a királynő saját betegségéért fogott perbe, emberi gyengeségből, és persze keringtek a mondák a gyerekrabló, emberevő zsidó szörnyekről. Szerintem a mű értékét adja az a rengeteg kérdés, amit felvet: például, hogy antiszemita volt-e a Shakespeare vagy ténylegesen az esendő ember nagyságát ábrázolta a Shylockban, és a művész megérző képességén keresztül elővetítette a pogromot, amit Alföldi Róbert saját rendezésében, 1998-ban mutattak be. Ezzel túlmegy a darab írott szövegén, de kimondja annak lényegét, elviszi a folyamatot a végéig.

Dudás Ágnes 2001-ben joghallgatóként elemezte a drámát (http://www.drdudas.hu/publikaciok), és arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb tekintetben jogi nonszensz, bár egy perré fajult kölcsönszerződést tárgyal. Kivesézi a szerződést és az eljárást, illetve a döntést. Mindezt a római, a magyar és az angol jog fényében. Nem jogászként biztosak lehetünk benne, hogy a tragédia vagy komédia tanulsága nem jogi. Heller Ágnes érdekes módon összeveti az Othelloval. Hiszen mindkét drámában a tágabb közösség frusztrálja az idegent, a környezetük megalázza őket, és mindkettő erőszakkal (erőszak kísérletével) reagál. A filozófusnő felhívja arra is a figyelmet, hogy Auschwitz előtt és után minden más. Bővítsük ezt ki a Holocaustra, a tomboló, gyilkoló náci halálgépezetre, amely a felelősség, politikai és egyéni áthárítása okán felmenti a híveket, és felelőssé teszi az idegeneket. Dudás Ágnes szerint a náci Németországban előszeretettel játszották a darabot. Bár ez éppen alapulhat felszínes ismereteken, értetlenségen. Heller Ágnes által felidézett korábbi bemutatóban (1998, Alföldi Róbert rendező), hogy a kalmár és a „zsidó” figurái bizonyos értelemben összekeverednek, hiába a címben a „velencei” megnevezés, még abban sem lehetünk biztosak ki a címszereplő. Kalmár és zsidó keverednek, az zsidó, akit az antiszemita szemek zsidónak látnak, hivatkozik Sartre híres mondására. Az az idegen, akit az idegengyűlölő szemei idegennek látnak. Élhet bár közöttünk néhány órája, hete, hónapja, évek vagy akár generációk óta. Shylock nem kamatot akar a pénzéért, hanem emberséget. A becsmérlő szavak, leköpések, taszigálások után, pénzért venne emberséget. Amikor még ezt is visszautasítja a kalmár, akkor kerül elő a font hús. Ez először, mindkét oldalról egy hazárdjáték. Ezt láttatja Dudás Ágnes is. A dráma, ahogy egyik oldalon négy hajó süllyed el, míg a másik fél a lányát és vele pénzét veszti. Mellékszereplők az aranyifjak, akik a gazdag velencei kalmár érzelmeit kihasználják, akikért az kockázatos adósságba veri magát ellenségénél, akiknek mindegy, hogy pénzért éppen nőket vagy férfiakat kell elcsábítani, esetleg egy fiatalkorút, és akik Alföldi Róbert rendezésében a pogromot csinálják.

Komédia, ha az ember képes a szavak jelentésén túl az érzelmeket, a jellemeket figyelni, de savanyú-édes komédia, amely megszólítja most, 2015-ban legalább annyira az országot, mint 1998-ban. Ébredjetek, mert vágtatunk a saját vesztünkbe. Játszhatunk a gyűlölettel, kockára tehetünk mindent, de a banánhéjat, már más hozza.

Kádár megtette most visszavontuk - 25 év a felejtés emberöltője

A kádári reformok egyik első lépése volt a vállalati önállóság megadása, a menedzseri szakértelem biztosítása. A cél egyfajta versenyképesség, az önállóságból adódó dinamizmus a létező szocializmus, a bürokratikus döntéshozatal korrekciójalént. A ma egyre szélessebben terjeszkedő állami, leginkább kormányzati szféra részben a szigurú retorziók, a határozott, de kiismerhetetlen vezetői stratégiák miatt a cégek menedzserei inkább kivárják a minisztériumi utasításokat, semminthogy állásukat kockáztassák. Ezzel elveszti a céges forma az értelmét, hivatalként is működhetnének, hogy aztán az inga megint szépen lassan visszainduljon... De miért nem lehet tanulni a múltból? Miért kell mindent újra és újra megélni? Mert eltelt 25 év. Egy emberöltő. Távozott egy generáció és itt van egy szűz nemzedék.

Mitől lesz több gyerek az országban? Szerintem! Szerinted?

A politikai hosszú évtizedek óta próbál dőlőre jutni a népességfogyással. Arról már nem is beszélnék, hogy ennek van egy olyan oldala, hogy a működő egészségügy megakadályozhatja az "idő előtti" és a "szükségtelen" halálozásokat. A halottról jót vagy semmit. De az a kínszenvedés is szánalmas, ahogy ideológiai és pénzügyi támogatások ködében szélmalomharcot vív mindezen idő alatt a politika valahol már szórakoztató. Hiszen, ha a véletlen besegít, akkor zászlóra tűzik a csodás eredményt, hogy a következő évben ismét sötét hallgatásba burkolódzanak.

Lehet, hogy egy valamelyik fejlett szellemi képességekkel rendelkező leülhetne tizen-húszon-éves lányával és elbeszégethetne vele, hogy mik a szándékai, mik a félelmei. Van ahol a társadalompolitikai ott tart, hogy a férfi a család részeként a gyerekkel kapcsolatos édes és kevésbé édes, biológiailag nem korlátozott terhekből kiveszi a részét. Oh, ettől minket még évezredek választanak el. Magam sem erőltetném.

Viszont elgondolkodtam azon, ha oktatásunk középpontjában nem, nemcsak a nemzeti identitás, és ezer éves értékeink állnának, hanem a gyakorlat, a fiatalokra váró jövő is helyet kapna, ha polgárként az állampolgári ismeretek is helyet kapnának, ha a nemiség nem a perverzió szinonímája lenne, hanem az élet része... szóval, ha a diákok megtanulnák, hogy pl. milyen ellátások járnak a gyereket váróknak, milyen segítséget kapnak, például védőnőktől, ha megismernék, minél plasztikusabb átélhetőbb formában azt az átalakulás, amin egy terhes nő teste átmegy, a fájdalmakat és örömöket... szóval lehet, hogy akkor... ha pátosz nélkül, a meztelen igazság birtokában... információkkal felvértezve felelősen dönthetnének... csakhogy lehet, hogy a terhesgondozás, és támogatás működik, de az oktatás nem.

Az európai regionális politika csődje... vagy csak rossz az eszköz?

Ha Magyarországról való kivándorlás tömeges méreteket ölt, és a kivándorlást fontolgatók száma tovább növekszik, akkor az a hazai politikai elit súlyos kritikája, persze mindenekelőtt azoké a vezetőké, akik a mindennepi döntéseket hozzák, de az unióéi is, amely azért született, hogy ne ismétlődhessen meg az 1930-as évek sötét világa, ne legyen újabb háború Európában, ezen belül pedig az európai regionális politikáé, amelynek funkciója a területi kiegyenlítés, a lakosság helyben tartása. ...vagy ez egy teljesen más probléma?

Államférfi kerestetik

Egy ország ordít, hogy Deák és Károlyi nyomán ismét olyan államférfi jelentkezzen, aki vagyonát feláldozva, és személyes érdekein felül emelkedve képes a lehető legnemesebb értelemben közért áldozni az életét. Vagy nekem kéne?

Az asztalon guruló golyó filozófiája

Több, mint két éve 2011. október 5-én fogalmaztam meg e blog hasábjain a golyó filozófiáját, amikor egy akkor nagyon kedves ismerősöm és a köztem lévő értetlenséget próbáltam felfogni. A kép azóta is érdekes, mert ténylegesen léteznek olyan emberek, akik egy-egy diszkrét pillanatban léteznek anélkül, hogy létezésük pillanatai között lenne kapcsolat, hogy ugyanarról az emberről lenne szó.

Nemrég feddést kaptam valakitől, aki önteltségemre hívta fel a figyelmemet. Már Madách is megmondta, hogy az élet célja a küzdés maga. Akkor pedig hogy felejtkezhetünk el a golyó útjáról. Nemcsak az a fontos, hogy a végén elkapjuk, de az is, hogy az úton végigkísérjük a golyó. "Hiába vagy okos, és tudod, hogy hol fog leesni a golyó, ha az életedet az asztal végén, várakozással töltöd, akkor elfelejtesz élni". Ő fog talán megtanítani élni, bár neki is van mit tanulnia, mégha engem le is főz.

Oh asztalon guroló golyó, oh útját eltérítő pihék.. merre megyünk, mi az a küzdelem, mennyi erő kell hozzá..

Meghasadt szív

Ha meggyógyítasz egy törött lábú őzgidát és az gyógyultában messze szalad, akkor ő nem hálatlan, hanem hálás, hiszen él a tőled kapott szabadsággal. Köszönetet mond érte, általa.

Mizantrópia

Embergyőlölő vagyok, mert nem szeretnek a z(!)emberek.

Empátia vs. Megismerés

Pár hete hónapja egy nagyon jó barátom azt monta, hogy veszélyes az a komplexitás, ahogy megközelítem az embereket, hogy visszaélhetek másokkal. Védem magam és pusztítok?

Megszületni és meghalni - csak dönts!

..  l'homme se fait lui-même dans ses projets, ...se crée perpétuellement au fur et à mesure de ses libres décisions volontaires...
J.P.Sartre


...az ember a terveiben születik meg ...újra és újra létrejön a szabad, önkéntes döntéseiben..

J.P. Sartre



Persze filozófus és nem szocológus volt. Így a "szabad és önkéntes" döntés megbcsátható. De tényleg ott születünk és halunk meg. ...a döntéseinkben!?

Kádár sírja üres...

...miután évekkel ezelőtt meggyalázták a maradványok a sír azóta jelképesen nyitva áll és visszavárja a földi porhüvelyt, a csontokat. Akik kiszabadították a szellemet, ránk zúdították Rákosi és a korai Kádár korszak legszörnyűbb gyakorlatait, persze "demokratikusan", ahogy anno a weimari köztársaságban. Kádár besúgó, és tartótisztjeik felelős pozíciókban erősítik a hálózatot, építik, immár a vállalkozást. Ki fog végül befekükni a sírba, hogy vissza lehessen zárni a szellemet? Túl élhető, ha nemzetünk megkérdőjelezhetetlen vezetőjének gazdasági főpapja ismét felkapja ázsiai piros pöttyökkel teli varázspálcáját? Ki nem látja még, hogy az állami költségvetés hiányát akárjak csak olyan eszközökkel eltűntetni, amit jövőre duplán, vagy tízszeresen fogunk visszafizetni? Nem voltak elegendőek a nyudíjak... nem elegendő az adónk... mi kell még?

Zárjuk le a sírt! Vegyük tudomásul, hogy az Állam senki helyett nem fogja kifizetni a gázszámlát! Az Államnak annyi pénze van, amennyit tőlünk elvesz. Persze, ha lenne olajunk... De nincs. ..és más se. Mindenkinek magáról kell gondoskodni. De segíthet a család, a barátok, és persze az Állam kicsit, mások kárára, a nagyon rászorulókon.

Zárjuk le a sírt, és nézzünk szembe mindannyian a hazugságainkkal, önáltatásainkkal! Irány Öszöd, hogy végre egy kicsit mindannyiunknak jobb legyen!

Liszt és Karolina

Mintegy másfél éve láttam egy zenés darabot az évfordulón, ami akkor nagyon megfogott, de egyben alig értettem. Azóta kutatom, hogy mit jelentett a pápai áldás és az esküvő várása, a gyötrő szerelem és a feltűnő fiatal szerető, illetve a szerzetesi magányba torkolló végkifejlett. Most, a karácsonyi nyugalomban, a munkám mellett a 16 részes életrajzi film a szikár leíró jellegével belátni engedett két nyughatatlan lélek, egy éppen kikötőt kereső ötvenhez közeledő körülrajongott – örökké tomboló férfi és egy magányos, száműzött, mélyen-bigottan vallásos lengyel hercegnő furcsa, kicsit önpusztító, kevéssé kitartó világába. A készítők számára alig volt fontos Liszt talán második legnagyobb szerelme, amelynek kudarcos fordulata minden bizonnyal teljesen összetörte, és számomra alig magyarázhatóan sodorta annak az egyháznak a szűkebb kebelébe, amely politikai, családi és személyes irigységek játékában feláldozta a frigyet. Én már a bűnbocsánatért, a Párt kegyelméért esedező Rajkot sem értettem.

Liszt a kissé érzéketlen életrajzi film-eposz szerint hosszabb kitérővel, megszelidülve, de visszatért korábbi életéhez, megtartva a barátságot Karolinnal.

Van ennek tanulsága? Az elmúlás dicsőítése? Talán inkább az, hogy a lelkünk örök, útja önnön ereje és gyengesége.

FÁRADT BÖLCSESSÉGEK: A nagy váltások...

...arra jók, hogy kipucolják az életünket. Elsöpörjék, ami szemét, nem fontos, és megerősítsék, hangsúlyossá tegyék, ami az. Ezt sokan mondják, de emberek vagyunk... és az élet nem érzéketlen az igazságra. Egy őrült folyam, ami visz sodor, aki evezőt tart a kezében és irányítani, befolyásolni próbálja a dolgok irányát kimenetelét, az is esetleges lesz sikeresebb, de ugyanúgy belebukhat... sőt, mivel kockáztat, sokkal többet veszíthet. Van olyan ismerősöm, aki az életét egy filmként szemléli sörrel a kezében... mindene megvolt, mostanáig... ami most van, már senkit, alig valakit hagy érintetlenül, de helyes, mert mindannyian felelősök vagyunk magunkért, és azért is, ami körülöttünk zajlik, nem lehet másokat hibáztat... lehet, de felesleges, értelmetlen, sőt veszélyes... vegyük kezünkben az életünket, felelősen, bölcsen, bölcsebben... mindig... örökké!