José Santos Chocano: A magnólia - A teljes vers magyarul

Egy kedves ismerősnek ajánlom, aki titkolja, hogy nemesen fehér és tiszta akár a magnólia.

Illatokkal és zenével teli erdőben

virágzik az érzékeny és könnyed magnólia

mint a mancsba beletekeredett gyapjú

vagy mint egy habpehely a derűs tavon

Egy anfóra, amely méltó a helén mesterekhez,

Egy márvány csoda a Klassikus Korból:

és kiemeli finom kerekségét mint ahogy egy

úrhölgy széles dekoltázsa megcsillantja kebleit.

Nem lehet tudni, hogy gyöngy vagy könnycsepp.

Van közte és a Hold között valamilyen varázslat,

amelyben talán egy galamb életét veszti:

mert tiszta, és fehér és kedves és könnyed,

mint egy holdsugár, amely betakarja a havat,

mint egy álomba szenderülő galamb.

Empátia vs. Megismerés

Pár hete hónapja egy nagyon jó barátom azt monta, hogy veszélyes az a komplexitás, ahogy megközelítem az embereket, hogy visszaélhetek másokkal. Védem magam és pusztítok?

Barátok, ismerősök… megismerés

Fura lény az ember. Várfalakat, bástyákat épít maga köré, azt hiszi védve. Jön egy idegen és úgy hatol át rajta, mintha semmi nem lenne ott. “Megszelídített”. Mondogatja magának. “Végre”. Suttogja, hogy senki meg ne hallja. De az üstökös haladt tovább, csak lerombolt mindent. Kíváncsi volt rám, mint eddig senki. Nem kíváncsi rám, ahogy senki. Éljük az életünket, egy pillanatra összekeverednek az atomjaink, aztán folytatják a bolygó, és az üstökösök … ki-ki sorsa szerint.
Nincs tanulság. Ez az élet.

Nő és férfi

A férfi és a nő biológiai egyesülése szólhat a nő alárendeléséről. Magába fogadja a férfit. Sokak számára ez azt jelenti, hogy a nők kedvelik elvárják az erőszakot. Az európai (zsidó-római-keresztény, muzulmán) kultúrában a nő hagyományosan alárendelt szerepet tölt be.                                          

Fejlődésében azonban a nő szerepe az egyenlőség felé halad. Nem csupán otthon dolgoznak, karriert futnak be, jövedelmük, ha nem is azonos, de közeledik. Otthoni alárendeltségük csökken, aki dolgozik egyre inkább elvárhatja az házi munkák megosztását is.

Én személy szerint azt gondolom, hogy ez nem káros. Az egyenlőség nem azonosság. A párok kiegészítik egymást, ha megtalálják a közös hangnemet, érdeket sokat elérhetnek. A két test kapcsolata nem a behatolásról, hanem az egyesülésről szól. Ezt a szív, a szerelem teszi teljessé. Az egymást szerető párok esetében a testiség teljessé teszi az életüket. Ahol ez nem működik, nincsenek valódi érzelmek, zavar van, vagy teljesen hiányoznak. Ez erős jele annak, hogy más sincs rendben.

A szex tehát, szerintem két egymást szerető lény egyesülése, nem a férfi durva behatolása a nőbe. Ez a XXI. század ez Európa. Az utóbbi pedig a múlt, “Ázsia”.

Akkor vagy igazán egyedül…

…amikor nagyon meg akarsz osztani egy gondolatot és nincs melletted senki, akit felhívsz fürdeti a gyerekét vagy fel se veszi, aki felvenné azt nem hívod… nincs kivel megosztanod a pici, napi sikereidet.

Sonkába tekert csirkecomb sajtmártással és hozzá tepsis burgunya sonkával, hagymával

Sonkába tekert csirke comb sajtmártással és tepsis burgonya sonkával, hagymával összesütve

Én a jövőben élek ..

Ha valaki elgurít egy golyót az asztalon, a szélétől fél méterre, akkor én a kezemet azonnal az asztal széléhez emelem, oda, ahol számomra teljes bizonyossággal a golyó le fog gurulni.
Van egy ismerősöm, akit nagyon szeretek, ő a jelenben él. Számára egy akár fél perce elhangzott saját mondata is lehet teljesen idegen, és a következő percben bátran gondol teljesen mást mint ebben a percben. Könnyen ítélem el, sőt hülyézem le, hiszen számomra a dolgok nem önmagukban, hanem összefüggéseiben léteznek, az én gondolkodásom magasabb rendű.
Nehéz beismerni, hogy neki van igaza, hogy az asztalon lehet egy parányi láthatatlan porszem, vagy bármi, amit nem veszek észre, esetleg magával az asztallal történik valami, és a golyó teljesen más irányt vesz, hiába várom a szélén, ahová meg kellene érkezni.
Sosem fogom belátni, hogy mekkora veszteség ér, és mennyire vak dolog a jövőben és kizárólag a jövőben élni, nem megélni a pillanatot, együtt izgulni a golyóval, hogy mi vár rá a következő pillanatban, amiről semmit nem lehet tudni.

Akik kísérnek utunkon…

Élsz egy ember mellett egy-két napot, néhány hónapot vagy több évtizedet… próbálod megismerni, de tudod, hogy sose fogod, hát nem is érdemes, mert aztán történik valami és soha többé nem ismersz rá: a racionálisból irracionális lesz, az okosból buta… a szeretetre méltóból csak gyűlölhető… és fordítva. Alig marad valaki az, aki volt.

46 és a halál között

Azt mondta egy jó ismerősöm, nem tudom lónak nézett, akinek az értékére volt kíváncsi, vagy odafigyel rám, bár keserű, embergyűlölő valaki vagok, de inkább ez utóbbi a tippem, hogy ha már veszélyeztetett korban vagyok, és a férfitársaim fele elhullik 40 és 60 év között Magyarországon, hogy mégis méltóztassak elmenni orvoshoz. Ez az ember nem létezik az életemben, talán soha nem is létezett, és láthatóan nem vettem jól a felszólítását, mégis elmentem orvoshoz. Hanyag beletörődéssel vette az orvos a dolgot. A háziorvosnál egy látszólag alapos vizsgálat 10 perc alatt volt meg, de egy órát kellett rá várni, majd a vérvételre, a saját reggeli friss fáradt olajommal érkezve hasonló tapasztalataim voltak. Ez utóbbi helyen legalább tömeg volt. Az EKG-t néhány perc alatt megcsinálták szintén, de ott nem kellett várni, csak az első személy akibe botlottam kis híján lelőtt. Végső soron úgy tűnik lehet még egy-két évem hátra. Állítólag ezt nem kis részben a dohányzás hiányának köszönhetem. A háziorvost azért még egyszer meg kell futnom, és a labor is sorban állós, pedig tulajdonképpen a leletek, így 2011 környékén akár e-mailben is érkezhetnének. Köszönöm neked ismeretlen idegen, hogy elküldtél az orvoshoz. Sokan mondják manaság, hogy szeretnek, de nem, mégis talán te tettél értem a legtöbbet. Köszönöm!