In the early nineteen nineties a young politician said: I'm the political class

A country is submerging in a totalitarian autocracy where only one person has right to think. Europe is unable to defend the good and values what this elite of this country steal together with goods and values of its own country. Europe is silent in front of this. Only a few try to do something in vain. Instead Europe chose also this populist wage together with the rest of the world. Do it easy, take it easy. Trump to president.

Játékelmélet az önfeláldozás dicséretéért... hétköznapi csaták: együttműködés vagy egyéni utak

A közös nyereség, amit csak együttműködve érhetünk el mindig több, mint az egyéni utakon, "dezertálással" realizálható kis nyereség vagy kis veszteség. Ennek azonban súlyos ára van bízni kell a partnerekben. Ha, szerencsés esetben,olyan játékot játszunk, amelyben a játék többször ismételhető, akkor okos önfeláldozással, altruizmussal, kiprovokálhatjuk, behúzhatjuk a másik felet az együttműködésbe.

Az, aki az aktuális szabályok függvényében kis nyereségre, vagy veszteségre játszik mások hátán "nyerészkedik".  Aki, együttműködésre játszik az viszont sokat veszít, ha csak nem működik együtt mindenki. Így a mások behúzása az együttműködésbe drága stratégia. Aki ezt választja és sikeres az a végén kevesebbet nyer, mint az aki a biztonságos úton járt, de végül mindketten nyerhetnek. Csak így, az egyik, az okosabb önfeláldozásával.

Azért okos önfeláldozás, mert van, amikor többször kell próbálkozni. Az ismételt játékok során az önfeláldozásra hajlamos, a játékot átlátó félnek is néha meg kell pihennie a biztonságos stratégia választásával, de később újra kell próbálkoznia. Úgy tehát tűnik, hogy a klasszikus fogoly-dilemma feloldása egyfajta okos altruizmus,

Ennek a következtetésnek nagyon súlyos következményei vannak akár a hétköznapjainkra. Barátokkal, munkatársakkal, házastársakkal naponta vívunk ilyen jellegű csatákat, játszmákat.

Zöld világ a zöld bárókért...

... ha a barátaim megkapják a földet, ami jár nekik, akadályozom a szélenergia hasznosítását, és adóztatom a napenergiáét, terelem a fenntartható világot a növényi eredetű, bár környezeti mérlege tekintetében ellentmondásos biomassza felé, akkor a srácok is, és én is jól járunk. Ez egy pénzügyileg számomra, számukra fenntartható világot eredményez.

Abszurd összeesküvés elméletek - illiberalizmusok és unortodoxiák

Mondjuk az amerikaiak lelőnek egy orosz gépet valahol Egyiptom felett és kisebb káoszt, kicsit több mint száz halottat produkálnak egy neves euróapai fővárosban, például Párizsban. Nem nagy ár egy jó ügy érdekében. Az orosz gépen is csak kicsit voltak többen 200-nál. Össze kell kovácsolni az Iszlám Állam elleni koalíciót. Egyedül nem egy. Az oroszok ott vannak Szíriában, de jórészt a saját játékukat játsszák, az európaiak jobban szeretnek bombázni Irakban, A sikeres akciót követően tényleg mindenki felsorakozik. A franciák hozzák a replülőgép-anyahajójukat, hiszen az ameriakéi közül egy se szabad, az oroszok is viselkednek. Ám ekkor egy hű szövetséges, a tökök, akik szintén cinkkelt lapokkal játszottak, megpróbálták felkavarni egy kicsit a trutyit, de nekik mintha visszaütött volna, és végül ők kapják a pofont, Az is lehet, hogy az oroszok is bevetettek egy harcicselt, és megvédendő kedves elvtársaikat beáldoztak két vadászgépet. Business as usual.

Az tényleg úgy van, hogy a Világ Urai bénáznak és az Iszlám Állam, meg a zsebpolyácák röhögve pusztítva lopnak?

Nem vagyok se nemzetközi szakértő, se külpolitikus, és a történelemről se tudok semmit. Csak egy senki vagyok egy sötét sarokban, aki a falról a meszet kaparja, hogy ő és családja ételhez jusson. A titkosszolgálatok és az egyenes derekúak is kerültek mindig, mert kiszámíthatatlan vagyok a számukra. Mégis, néha innen, ebből a penészes sarokból is látszanak dolgok.

Valami olyasmi sejlik ki, e rettenetes hely spóragőzében, hogy a gyarmatbirodalmak felbomlása óta forrong a Közel-Kelet. Ez meg az főlé helyezget egy-egy serpenyőt, és eszik belőle, de aztán jön valaki és jól kulin vágja. A második falat már az övé. Persze vannak tartós vendégek a tűz körül. Ők a XX. század második felétől hatályos kultúra szerint mosolyognak egymásra, és hátul tartott kezükkel igyekeznek egymást kulin vágni. Ez persze nehéz művelet. Vagy sikerül vagy nem.

Most azonban egy idióta texasi tehénszarból és olajból táplálkozó tuskó, meg a mögötte sutyorgó Okosok úgy döntöttek, hogy ez tulajdonképpen egy kártyabarlang és új leosztás kell. Közben ugyanis többen ruhát cseréltek, Egyeseknek mostanság kisebb kabát jár, mások nagyobb közös kabátban próbálnak tetszelegni. Ilyen ez a melegedő!

Szóval a mi texasi balfékünk először beletúrt a közepébe, ahol látszólag rend volt, de az egyetlen sötét, bajuszos varázsló műve volt. A balfék erős volt, a varázsló csak blöffölt és így gyorsan kifújt, Azóta a káoszos még nagyobb lett. A balfék ugyan kiszállt a játékból, de aki lapjait örökölte, bár hangzatosan és bölcsen szidja a balféket, de a háttérből még néhány kisebb varázslót elküldött a nyársra sülni. Közben egy egyenesderekú, szigorú tekintető, medveszerű jelenség, akire többször kisebb kabátot adtak, felébredt álmából bekiáltott valami nagyot, talán egy ász fullt. Le is rakta az asztalra a nagy fegyvereit, hogy a többiek bedobják a lapokat. Ő szerette ezeket a varázslókat, akiket a texasi és az utódja elkergetett, és főleg nagyon féltette az utolsó megmaradt varázslót. 

Segített neki, hogy a varázslók földjén egy koromfekete vérhiéna látta meg a napvilágot, és a pecsenyesütők egymás közötti civódása közben egyre csak hízott. Ért a PR-hoz vért fest a szemfogaira, és amit lát értéket lerombol. Szereti, ha félik. Közben, valószínűleg, ahogy a kutyák, akinek a családjába a hiéna is tartozik csak szűkölve csahol a gazdája lábánál őrzi házát, birtokát. Azonnal ráugrik minden lehulló falatba, amit a sárból, porból eszik ki. 

A szigorú tekintető, egyenes derekú, medveszerű játékos szakvakban őt akarta elkergetni, de közben a kedvenc varázslója köpenyét porolgatta. Ahogy ezek az újabb játékszabályok előírták, amíg a többiek a lapjaikat nézegették, morfondíroztak ez a varázsló háta mögött, azt gombostűvel meg rajzszöggel szurkálóknak egy turista utat kínált az Ígéret és Gazdagság földjére. Ezek a kitartó szabadságharcosok százezrével csatlakoztak az ingyen úthoz. Jól átvágta őket ez a komor medve, sokan belefulladtak a pocsolyába, de ők senkinek nem fontosak. ... pontosabban az Ígéret Földje határában egy egy zsebpolyáca piciny birodalma gyengélkedő ura, még jót rúgott a túlélőkbe, hogy az otthoniak lássák milyen erős, és hagyják őt nyugodtan lopni.

A legviccesebb fickó, akiről néhányan azt hiszik, hogy nő, és maga is szeret bika hátán ülő nőként portrét állni. Ez szeretné elhitetni magával, hogy a tűz az ő öröksége, Ahhoz viszont, hogy ilyen nagy igényeket támasszon 28 vették fel a kabátot és a fej helyén is vagy öten tolakszanak. Az egyik kicsit nagyobb, hangosabb, bár igyekszik cincogásnak hallatni az alt szólamot. Ők gyűlölik a szigorú tekintetőt, és a texasiva, meg az utódjával játszanak össze, de közben a saját fejüket sem találják. 

Ez az oka, hogy a vérhiénára senki nem figyel. Nem félnek tőle, de az nem akar a tűzhöz bújni, nem akar kártyázni csak nyűszít a Holdra, és így lehet, hogy a zsebpolyáca nyert két évet.

Egy álatalam nagyon kedvelt ország kormánya óriási szekrényvásárlásba kezdett, ....

...hogy legyen hova tenni a csontvázakat.

A sötét oldal diadala és az unió bukása Madáchnál

"LUCIFER 
Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, 
S egy talpalatnyi föld elég nekem, 
Hol a tagadás lábát megveti, 
Világodat meg fogja dönteni."

Madách Imre: Az ember tragédiája 1. szín 

Eszmék és emberek

A világot nem elvek, hanem emberek irányítják. Az emberek írják az elveket pajzsokra dárdákra és bombákra. Emberek harcolnak a fegyverekkel. Ilyen módon sem a kommunizmus, sem a liberalizmus, de még a katolicizmus vagy az iszlám sem lehet gyilkos eszme. Csak azok az emberek, azok a vérszomjas fenevadak vagy megtévedt bárányok, akik zászlajukra írják őket és a nevükben gyilkolnak.

Mi akart mondani Shakespeare a velencei kalmárral? Hova rekesszük ki az idegeneket?

Nagyon régen foglalkoztat a kérdés. Azóta hogy először láttam a 2004-ben Al Pacinoval készült filmet. Heller Ágnes furcsa módon félresikerült komédiának tartotta a darabot  (http://www.multesjovo.hu/en/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/2118/), ahogy a szakirodalom is a komédiák közé sorolja. Heller Ágnes szerint ugyanakkor „fércmű” is, amely három „vásári” történetből van összegyúrva. Talán a ládikás-választós, az értetlen-apás-szerelmes-lányos és a gonosz kufáros lehetnek ezek. Véleményem szerint egy nagyon furcsa mű figyelembe véve, hogy a szerző 1616-ban halt meg és a műve 1600 előtt keletkezhetett. Shakespeare nem ismerhetett zsidókat, akik abban az időben ki voltak tiltva Angliából, bár halhatott egy orvosról, akit a királynő saját betegségéért fogott perbe, emberi gyengeségből, és persze keringtek a mondák a gyerekrabló, emberevő zsidó szörnyekről. Szerintem a mű értékét adja az a rengeteg kérdés, amit felvet: például, hogy antiszemita volt-e a Shakespeare vagy ténylegesen az esendő ember nagyságát ábrázolta a Shylockban, és a művész megérző képességén keresztül elővetítette a pogromot, amit Alföldi Róbert saját rendezésében, 1998-ban mutattak be. Ezzel túlmegy a darab írott szövegén, de kimondja annak lényegét, elviszi a folyamatot a végéig.

Dudás Ágnes 2001-ben joghallgatóként elemezte a drámát (http://www.drdudas.hu/publikaciok), és arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb tekintetben jogi nonszensz, bár egy perré fajult kölcsönszerződést tárgyal. Kivesézi a szerződést és az eljárást, illetve a döntést. Mindezt a római, a magyar és az angol jog fényében. Nem jogászként biztosak lehetünk benne, hogy a tragédia vagy komédia tanulsága nem jogi. Heller Ágnes érdekes módon összeveti az Othelloval. Hiszen mindkét drámában a tágabb közösség frusztrálja az idegent, a környezetük megalázza őket, és mindkettő erőszakkal (erőszak kísérletével) reagál. A filozófusnő felhívja arra is a figyelmet, hogy Auschwitz előtt és után minden más. Bővítsük ezt ki a Holocaustra, a tomboló, gyilkoló náci halálgépezetre, amely a felelősség, politikai és egyéni áthárítása okán felmenti a híveket, és felelőssé teszi az idegeneket. Dudás Ágnes szerint a náci Németországban előszeretettel játszották a darabot. Bár ez éppen alapulhat felszínes ismereteken, értetlenségen. Heller Ágnes által felidézett korábbi bemutatóban (1998, Alföldi Róbert rendező), hogy a kalmár és a „zsidó” figurái bizonyos értelemben összekeverednek, hiába a címben a „velencei” megnevezés, még abban sem lehetünk biztosak ki a címszereplő. Kalmár és zsidó keverednek, az zsidó, akit az antiszemita szemek zsidónak látnak, hivatkozik Sartre híres mondására. Az az idegen, akit az idegengyűlölő szemei idegennek látnak. Élhet bár közöttünk néhány órája, hete, hónapja, évek vagy akár generációk óta. Shylock nem kamatot akar a pénzéért, hanem emberséget. A becsmérlő szavak, leköpések, taszigálások után, pénzért venne emberséget. Amikor még ezt is visszautasítja a kalmár, akkor kerül elő a font hús. Ez először, mindkét oldalról egy hazárdjáték. Ezt láttatja Dudás Ágnes is. A dráma, ahogy egyik oldalon négy hajó süllyed el, míg a másik fél a lányát és vele pénzét veszti. Mellékszereplők az aranyifjak, akik a gazdag velencei kalmár érzelmeit kihasználják, akikért az kockázatos adósságba veri magát ellenségénél, akiknek mindegy, hogy pénzért éppen nőket vagy férfiakat kell elcsábítani, esetleg egy fiatalkorút, és akik Alföldi Róbert rendezésében a pogromot csinálják.

Komédia, ha az ember képes a szavak jelentésén túl az érzelmeket, a jellemeket figyelni, de savanyú-édes komédia, amely megszólítja most, 2015-ban legalább annyira az országot, mint 1998-ban. Ébredjetek, mert vágtatunk a saját vesztünkbe. Játszhatunk a gyűlölettel, kockára tehetünk mindent, de a banánhéjat, már más hozza.

Kádár megtette most visszavontuk - 25 év a felejtés emberöltője

A kádári reformok egyik első lépése volt a vállalati önállóság megadása, a menedzseri szakértelem biztosítása. A cél egyfajta versenyképesség, az önállóságból adódó dinamizmus a létező szocializmus, a bürokratikus döntéshozatal korrekciójalént. A ma egyre szélessebben terjeszkedő állami, leginkább kormányzati szféra részben a szigurú retorziók, a határozott, de kiismerhetetlen vezetői stratégiák miatt a cégek menedzserei inkább kivárják a minisztériumi utasításokat, semminthogy állásukat kockáztassák. Ezzel elveszti a céges forma az értelmét, hivatalként is működhetnének, hogy aztán az inga megint szépen lassan visszainduljon... De miért nem lehet tanulni a múltból? Miért kell mindent újra és újra megélni? Mert eltelt 25 év. Egy emberöltő. Távozott egy generáció és itt van egy szűz nemzedék.

Az európai regionális politika csődje... vagy csak rossz az eszköz?

Ha Magyarországról való kivándorlás tömeges méreteket ölt, és a kivándorlást fontolgatók száma tovább növekszik, akkor az a hazai politikai elit súlyos kritikája, persze mindenekelőtt azoké a vezetőké, akik a mindennepi döntéseket hozzák, de az unióéi is, amely azért született, hogy ne ismétlődhessen meg az 1930-as évek sötét világa, ne legyen újabb háború Európában, ezen belül pedig az európai regionális politikáé, amelynek funkciója a területi kiegyenlítés, a lakosság helyben tartása. ...vagy ez egy teljesen más probléma?

Az [...ördög...] beszállt a rezsiharcba..

Mai hír, hogy az, akit minden bajunk forrásai és előre lehet tudni, hogy a holnapiaké is beszállt a rezsiharcba. Megtalálta ő is a maga rezsidémonát az éppen nemszeretem közszolgáltatások rezsidíjaiban. "...Ha ezt valaki, aki szegény nem fizeti, akkor jobb lesz az ország...". Valaki mások előszedték a jövedelemminimumot vagy alapjövedelmet. Egy olyan szociális támogatási formát, amely kiváltja az összes egyéb támogatást. Ezzel már csak az a baj, hogy ezt megkapja, akinek jár. Nem lehet megkérdezni tőle, hogy elissza, elcigarettázza, vagy elkávézza... felnőtt emberként, állampolgáként, szegény állampolgárként van kezelve... ha így tenne, akkor se járna több, de megkapja az emberi lét feltételeit. Talán ennél is nagyobb gond, hogy egy ilyen támogatás esetében nem lehet azt mondani, hogy az egygyerekesek, a kisfülüek, a disznózabálók... ennyit, meg ennyit kapnak... vagy mégis...Gyerekek! Ez itt Magyarország a végtelen lehetőségek hazája!

Feszkó van srácok...

...megyünk Kanadába. Feszkó van srácok nincs médiákom. Akik imádnak nem tudják, hogy kinek mit kell mondani. Feszkó van. Budapesten.

Államférfi kerestetik

Egy ország ordít, hogy Deák és Károlyi nyomán ismét olyan államférfi jelentkezzen, aki vagyonát feláldozva, és személyes érdekein felül emelkedve képes a lehető legnemesebb értelemben közért áldozni az életét. Vagy nekem kéne?

A hatalom, amely felfal

Furcsa sokrétegű a hatalom természete, amely épp most csinosítja a tálat, amelybe, a díszek közé végül bennünket helyez el, hogy aztán jóízűen elfogyasszon bennünket.

Az első rétege az éppen a hatalom megszerzőséről, megtartásáról szól. Ez a legnyersebb legdurvább rétege. Nem válogat az eszközökben a teljes jogrend átalakításától, személyre szabásától a jól ismert korporativista technikákon, amelyek a megfélemlítésről, a folyamatos ellenőrzésről, ellenőrzés érzetről is szólnak, a választási rendszer átalakításáig, amely a párton belüli demokrácia szétzúzását, a belső fegyelmet az országos listával, a területi listák helyett, az ismételt kétharmadot a választókerületi rendszer győzelemre szabásával kívánják elérni. Semmi nem számít. Készítik a rendszert, felkészítik bíróikat.

A második a hatalom, a hatalommal való élés szeretete. Mindent, ami független a központi hatalomtól, ami, akár demokratikus elvek folytán korlátozza a központi hatalmat eljelentéktelenítették, szétzúzták megsemmisítették. Hűbéresek és / vagy semmiemberek kerültek a posztokra. A köztársasági elnök először egy senki-bohóc lett, majd egy végtelenségig lojális kegyúr. De így járt az Alkotmánybíróság és a Számvevőszék, vagy Költségvetési Tanács. De így jártak az önkormányzatok is, amelyek elvesztették a legfontosabb feladataikat, hogy azt drágábban, és rosszabbul lássa el az Állam káoszt szülve mindenhol, veszélyeztetve a teljes közoktatást, ráadásul 60 év után ismét átideologizálva azt és mindent, amit nem kéne. Közelednek a magánéletünkhöz, egy lépésre vannak.

A harmadik klientúrája tápláléka. Ami megtetszik nekik meg is kapják. Földek, trafikot, és ki tudja mi mindent. Éhesek. Nyolc évig gyötörték őket. A 70 : 30 kevés volt. Megszűntek a közszektorban a pénzköltések nyilvánossági elemei, az üvegzseb, olcsóbbá vált a pénzmosás, most talán 5 : 95 lehet az arány.

Talán van aki előre láthatja, hogy beeszi magát újabb 150 évre a török császár a piros pöttyeivel, vagy jönnek a káosz bandériumai.

Az asztalon guruló golyó filozófiája

Több, mint két éve 2011. október 5-én fogalmaztam meg e blog hasábjain a golyó filozófiáját, amikor egy akkor nagyon kedves ismerősöm és a köztem lévő értetlenséget próbáltam felfogni. A kép azóta is érdekes, mert ténylegesen léteznek olyan emberek, akik egy-egy diszkrét pillanatban léteznek anélkül, hogy létezésük pillanatai között lenne kapcsolat, hogy ugyanarról az emberről lenne szó.

Nemrég feddést kaptam valakitől, aki önteltségemre hívta fel a figyelmemet. Már Madách is megmondta, hogy az élet célja a küzdés maga. Akkor pedig hogy felejtkezhetünk el a golyó útjáról. Nemcsak az a fontos, hogy a végén elkapjuk, de az is, hogy az úton végigkísérjük a golyó. "Hiába vagy okos, és tudod, hogy hol fog leesni a golyó, ha az életedet az asztal végén, várakozással töltöd, akkor elfelejtesz élni". Ő fog talán megtanítani élni, bár neki is van mit tanulnia, mégha engem le is főz.

Oh asztalon guroló golyó, oh útját eltérítő pihék.. merre megyünk, mi az a küzdelem, mennyi erő kell hozzá..

(Mohács VI.) A török tábor kampányba készül

A török császár pöttyös arcú vezérével kísérti a cárt, észak-kelet urát, a keleti birodalmak császárait, Kína és a hanyatló Japán császárát, a kazah törzsfőket birodalma kincsét az Európa Kaput ígéri nekik, miközben a Nyugat Urait, a szépséges Európát és udvarát pocskondiázzák. Nagy urak ők, Ázsia pettyes vitézei dárdáik végén érzik már Lajos király, a Kevély Mátyás és a semmiből jött libapásztor fejét.
A szeszélyes Európa szép szűznek képzeli magát: Szereti, ha dicsérik és megveti azokat, akik bár pénzét szeretik, de őt nem tisztelik. Finom modora, arisztokratikus habitusa csak azt engedi, hogy lábát kitegye midőn a csalfa török császár elhalad mellette.

(Mohács V.) Csele és Lajos király

Lajos király újabb és újabb kürtöket vásárolt csakhogy minél hangosabban ordíthassa, hogy "a kevély Mátyás halott" és előkapta díszes kupáját, hogy vígan koccinthasson az őt támogató főurakkal, azokkal, akik holnap rettegve ordítják majd felé, hogy "Te hoztad ránk a törököt ostoba király", felejtik persze, hogy a kevély Mátyás kupájába talán tegnap még ők szórták a mérget... de a dal Cseléé, most már csak ő énekel csingi-lingi lágy hanján... hívja egyre hívja habjai közé az új királyt.

(Mohács I.) Mohács előtt...

...az ország nagyjai egymásnak estek. A közös ellenség helyett egymást ölték. A török 150 évre szállta meg az országot. Lerabolta és 1526 után mintegy 350 évvel, az 1800 évek végén kezdett ismét számítani az ország.

Buszok II - A jó sofőr

Ma kora délután egy sofőr büszkén szorította ki a levegőt ebből a helyből, itt a képen, majd elégedetten tárta ki a kocsi ajtaját, hogy a rendelkezésére álló városnyi térbe belelépjen, ám ekkor egy busz hirtelen felindulásból magával vitte autója ajtaját. A busz sofőrjének arról kellett döntenie, hogy az utasokat a szélvédőről biomassza-formátumban mossa le, vagy a büszke helykiszorítós autó ajtajának különös új, némileg átszabott formát adjon. Ennek eredménye a járda melletti üveghalom.

Ahol elfér az autó és a kitárt ajtaja, meg persze a busz és
a szembeforgalom egy okos budai sofőr szerint

Mindez a buszról, a buszsorfőr okos döntésének köszönhetően csak erős csörömpölésnek hangzott.

Az átalakított autó büszke sofőrje viszont ordítozott, sápítozott, hogy mit is tettek (mások!?) az ő gyönyörű autójával, és felháborodottan károgott, hogy ki fogja az ő kárát megtéríteni. A higgadt utasok próbálták lehűteni: "ismerje el a felelősségét minél gyorsabban, és ne próbálja a rendőrök előtt bizonygatni az igazát",