Erős uniót, ahol "rend" van!?

..hűha! Akkor növekedett eggyel az Európai Föderáció híveinek a száma?

Játékelmélet az önfeláldozás dicséretéért... hétköznapi csaták: együttműködés vagy egyéni utak

A közös nyereség, amit csak együttműködve érhetünk el mindig több, mint az egyéni utakon, "dezertálással" realizálható kis nyereség vagy kis veszteség. Ennek azonban súlyos ára van bízni kell a partnerekben. Ha, szerencsés esetben,olyan játékot játszunk, amelyben a játék többször ismételhető, akkor okos önfeláldozással, altruizmussal, kiprovokálhatjuk, behúzhatjuk a másik felet az együttműködésbe.

Az, aki az aktuális szabályok függvényében kis nyereségre, vagy veszteségre játszik mások hátán "nyerészkedik".  Aki, együttműködésre játszik az viszont sokat veszít, ha csak nem működik együtt mindenki. Így a mások behúzása az együttműködésbe drága stratégia. Aki ezt választja és sikeres az a végén kevesebbet nyer, mint az aki a biztonságos úton járt, de végül mindketten nyerhetnek. Csak így, az egyik, az okosabb önfeláldozásával.

Azért okos önfeláldozás, mert van, amikor többször kell próbálkozni. Az ismételt játékok során az önfeláldozásra hajlamos, a játékot átlátó félnek is néha meg kell pihennie a biztonságos stratégia választásával, de később újra kell próbálkoznia. Úgy tehát tűnik, hogy a klasszikus fogoly-dilemma feloldása egyfajta okos altruizmus,

Ennek a következtetésnek nagyon súlyos következményei vannak akár a hétköznapjainkra. Barátokkal, munkatársakkal, házastársakkal naponta vívunk ilyen jellegű csatákat, játszmákat.

Zöld világ a zöld bárókért...

... ha a barátaim megkapják a földet, ami jár nekik, akadályozom a szélenergia hasznosítását, és adóztatom a napenergiáét, terelem a fenntartható világot a növényi eredetű, bár környezeti mérlege tekintetében ellentmondásos biomassza felé, akkor a srácok is, és én is jól járunk. Ez egy pénzügyileg számomra, számukra fenntartható világot eredményez.

Ha kimaradunk Schengen-2-ből..

...fokozatosan kiszorulunk az Unióból, és végre biztosítva lesz az ország vezetőinek a kormányzás teljes szabadság. Végre nem kell megfelelniük külső normáknak, legtisztább belső énjükre hallgathatnak döntéseik meghozatalakor.

Vezetőink bölcsessége ismerten végtelen. Így az ár, amit fizetünk, hogy kis-nagy hazánkat elhagyva ismét büszkén mutathatjuk fel jelzőmentes magyar útlevelünket, vagy az, hogy támogatások helyett ezentúl mindenért extravámot rónak ki ránk, elhanyagolható.

Az tényleg úgy van, hogy a Világ Urai bénáznak és az Iszlám Állam, meg a zsebpolyácák röhögve pusztítva lopnak?

Nem vagyok se nemzetközi szakértő, se külpolitikus, és a történelemről se tudok semmit. Csak egy senki vagyok egy sötét sarokban, aki a falról a meszet kaparja, hogy ő és családja ételhez jusson. A titkosszolgálatok és az egyenes derekúak is kerültek mindig, mert kiszámíthatatlan vagyok a számukra. Mégis, néha innen, ebből a penészes sarokból is látszanak dolgok.

Valami olyasmi sejlik ki, e rettenetes hely spóragőzében, hogy a gyarmatbirodalmak felbomlása óta forrong a Közel-Kelet. Ez meg az főlé helyezget egy-egy serpenyőt, és eszik belőle, de aztán jön valaki és jól kulin vágja. A második falat már az övé. Persze vannak tartós vendégek a tűz körül. Ők a XX. század második felétől hatályos kultúra szerint mosolyognak egymásra, és hátul tartott kezükkel igyekeznek egymást kulin vágni. Ez persze nehéz művelet. Vagy sikerül vagy nem.

Most azonban egy idióta texasi tehénszarból és olajból táplálkozó tuskó, meg a mögötte sutyorgó Okosok úgy döntöttek, hogy ez tulajdonképpen egy kártyabarlang és új leosztás kell. Közben ugyanis többen ruhát cseréltek, Egyeseknek mostanság kisebb kabát jár, mások nagyobb közös kabátban próbálnak tetszelegni. Ilyen ez a melegedő!

Szóval a mi texasi balfékünk először beletúrt a közepébe, ahol látszólag rend volt, de az egyetlen sötét, bajuszos varázsló műve volt. A balfék erős volt, a varázsló csak blöffölt és így gyorsan kifújt, Azóta a káoszos még nagyobb lett. A balfék ugyan kiszállt a játékból, de aki lapjait örökölte, bár hangzatosan és bölcsen szidja a balféket, de a háttérből még néhány kisebb varázslót elküldött a nyársra sülni. Közben egy egyenesderekú, szigorú tekintető, medveszerű jelenség, akire többször kisebb kabátot adtak, felébredt álmából bekiáltott valami nagyot, talán egy ász fullt. Le is rakta az asztalra a nagy fegyvereit, hogy a többiek bedobják a lapokat. Ő szerette ezeket a varázslókat, akiket a texasi és az utódja elkergetett, és főleg nagyon féltette az utolsó megmaradt varázslót. 

Segített neki, hogy a varázslók földjén egy koromfekete vérhiéna látta meg a napvilágot, és a pecsenyesütők egymás közötti civódása közben egyre csak hízott. Ért a PR-hoz vért fest a szemfogaira, és amit lát értéket lerombol. Szereti, ha félik. Közben, valószínűleg, ahogy a kutyák, akinek a családjába a hiéna is tartozik csak szűkölve csahol a gazdája lábánál őrzi házát, birtokát. Azonnal ráugrik minden lehulló falatba, amit a sárból, porból eszik ki. 

A szigorú tekintető, egyenes derekú, medveszerű játékos szakvakban őt akarta elkergetni, de közben a kedvenc varázslója köpenyét porolgatta. Ahogy ezek az újabb játékszabályok előírták, amíg a többiek a lapjaikat nézegették, morfondíroztak ez a varázsló háta mögött, azt gombostűvel meg rajzszöggel szurkálóknak egy turista utat kínált az Ígéret és Gazdagság földjére. Ezek a kitartó szabadságharcosok százezrével csatlakoztak az ingyen úthoz. Jól átvágta őket ez a komor medve, sokan belefulladtak a pocsolyába, de ők senkinek nem fontosak. ... pontosabban az Ígéret Földje határában egy egy zsebpolyáca piciny birodalma gyengélkedő ura, még jót rúgott a túlélőkbe, hogy az otthoniak lássák milyen erős, és hagyják őt nyugodtan lopni.

A legviccesebb fickó, akiről néhányan azt hiszik, hogy nő, és maga is szeret bika hátán ülő nőként portrét állni. Ez szeretné elhitetni magával, hogy a tűz az ő öröksége, Ahhoz viszont, hogy ilyen nagy igényeket támasszon 28 vették fel a kabátot és a fej helyén is vagy öten tolakszanak. Az egyik kicsit nagyobb, hangosabb, bár igyekszik cincogásnak hallatni az alt szólamot. Ők gyűlölik a szigorú tekintetőt, és a texasiva, meg az utódjával játszanak össze, de közben a saját fejüket sem találják. 

Ez az oka, hogy a vérhiénára senki nem figyel. Nem félnek tőle, de az nem akar a tűzhöz bújni, nem akar kártyázni csak nyűszít a Holdra, és így lehet, hogy a zsebpolyáca nyert két évet.

Vettem egy számítógépet a Microsoftnak,...

...  hogy néhány milliárd társával kísérleti terepet biztosítson a botorkálásához.

Mi akart mondani Shakespeare a velencei kalmárral? Hova rekesszük ki az idegeneket?

Nagyon régen foglalkoztat a kérdés. Azóta hogy először láttam a 2004-ben Al Pacinoval készült filmet. Heller Ágnes furcsa módon félresikerült komédiának tartotta a darabot  (http://www.multesjovo.hu/en/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/2118/), ahogy a szakirodalom is a komédiák közé sorolja. Heller Ágnes szerint ugyanakkor „fércmű” is, amely három „vásári” történetből van összegyúrva. Talán a ládikás-választós, az értetlen-apás-szerelmes-lányos és a gonosz kufáros lehetnek ezek. Véleményem szerint egy nagyon furcsa mű figyelembe véve, hogy a szerző 1616-ban halt meg és a műve 1600 előtt keletkezhetett. Shakespeare nem ismerhetett zsidókat, akik abban az időben ki voltak tiltva Angliából, bár halhatott egy orvosról, akit a királynő saját betegségéért fogott perbe, emberi gyengeségből, és persze keringtek a mondák a gyerekrabló, emberevő zsidó szörnyekről. Szerintem a mű értékét adja az a rengeteg kérdés, amit felvet: például, hogy antiszemita volt-e a Shakespeare vagy ténylegesen az esendő ember nagyságát ábrázolta a Shylockban, és a művész megérző képességén keresztül elővetítette a pogromot, amit Alföldi Róbert saját rendezésében, 1998-ban mutattak be. Ezzel túlmegy a darab írott szövegén, de kimondja annak lényegét, elviszi a folyamatot a végéig.

Dudás Ágnes 2001-ben joghallgatóként elemezte a drámát (http://www.drdudas.hu/publikaciok), és arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb tekintetben jogi nonszensz, bár egy perré fajult kölcsönszerződést tárgyal. Kivesézi a szerződést és az eljárást, illetve a döntést. Mindezt a római, a magyar és az angol jog fényében. Nem jogászként biztosak lehetünk benne, hogy a tragédia vagy komédia tanulsága nem jogi. Heller Ágnes érdekes módon összeveti az Othelloval. Hiszen mindkét drámában a tágabb közösség frusztrálja az idegent, a környezetük megalázza őket, és mindkettő erőszakkal (erőszak kísérletével) reagál. A filozófusnő felhívja arra is a figyelmet, hogy Auschwitz előtt és után minden más. Bővítsük ezt ki a Holocaustra, a tomboló, gyilkoló náci halálgépezetre, amely a felelősség, politikai és egyéni áthárítása okán felmenti a híveket, és felelőssé teszi az idegeneket. Dudás Ágnes szerint a náci Németországban előszeretettel játszották a darabot. Bár ez éppen alapulhat felszínes ismereteken, értetlenségen. Heller Ágnes által felidézett korábbi bemutatóban (1998, Alföldi Róbert rendező), hogy a kalmár és a „zsidó” figurái bizonyos értelemben összekeverednek, hiába a címben a „velencei” megnevezés, még abban sem lehetünk biztosak ki a címszereplő. Kalmár és zsidó keverednek, az zsidó, akit az antiszemita szemek zsidónak látnak, hivatkozik Sartre híres mondására. Az az idegen, akit az idegengyűlölő szemei idegennek látnak. Élhet bár közöttünk néhány órája, hete, hónapja, évek vagy akár generációk óta. Shylock nem kamatot akar a pénzéért, hanem emberséget. A becsmérlő szavak, leköpések, taszigálások után, pénzért venne emberséget. Amikor még ezt is visszautasítja a kalmár, akkor kerül elő a font hús. Ez először, mindkét oldalról egy hazárdjáték. Ezt láttatja Dudás Ágnes is. A dráma, ahogy egyik oldalon négy hajó süllyed el, míg a másik fél a lányát és vele pénzét veszti. Mellékszereplők az aranyifjak, akik a gazdag velencei kalmár érzelmeit kihasználják, akikért az kockázatos adósságba veri magát ellenségénél, akiknek mindegy, hogy pénzért éppen nőket vagy férfiakat kell elcsábítani, esetleg egy fiatalkorút, és akik Alföldi Róbert rendezésében a pogromot csinálják.

Komédia, ha az ember képes a szavak jelentésén túl az érzelmeket, a jellemeket figyelni, de savanyú-édes komédia, amely megszólítja most, 2015-ban legalább annyira az országot, mint 1998-ban. Ébredjetek, mert vágtatunk a saját vesztünkbe. Játszhatunk a gyűlölettel, kockára tehetünk mindent, de a banánhéjat, már más hozza.

Mitől lesz több gyerek az országban? Szerintem! Szerinted?

A politikai hosszú évtizedek óta próbál dőlőre jutni a népességfogyással. Arról már nem is beszélnék, hogy ennek van egy olyan oldala, hogy a működő egészségügy megakadályozhatja az "idő előtti" és a "szükségtelen" halálozásokat. A halottról jót vagy semmit. De az a kínszenvedés is szánalmas, ahogy ideológiai és pénzügyi támogatások ködében szélmalomharcot vív mindezen idő alatt a politika valahol már szórakoztató. Hiszen, ha a véletlen besegít, akkor zászlóra tűzik a csodás eredményt, hogy a következő évben ismét sötét hallgatásba burkolódzanak.

Lehet, hogy egy valamelyik fejlett szellemi képességekkel rendelkező leülhetne tizen-húszon-éves lányával és elbeszégethetne vele, hogy mik a szándékai, mik a félelmei. Van ahol a társadalompolitikai ott tart, hogy a férfi a család részeként a gyerekkel kapcsolatos édes és kevésbé édes, biológiailag nem korlátozott terhekből kiveszi a részét. Oh, ettől minket még évezredek választanak el. Magam sem erőltetném.

Viszont elgondolkodtam azon, ha oktatásunk középpontjában nem, nemcsak a nemzeti identitás, és ezer éves értékeink állnának, hanem a gyakorlat, a fiatalokra váró jövő is helyet kapna, ha polgárként az állampolgári ismeretek is helyet kapnának, ha a nemiség nem a perverzió szinonímája lenne, hanem az élet része... szóval, ha a diákok megtanulnák, hogy pl. milyen ellátások járnak a gyereket váróknak, milyen segítséget kapnak, például védőnőktől, ha megismernék, minél plasztikusabb átélhetőbb formában azt az átalakulás, amin egy terhes nő teste átmegy, a fájdalmakat és örömöket... szóval lehet, hogy akkor... ha pátosz nélkül, a meztelen igazság birtokában... információkkal felvértezve felelősen dönthetnének... csakhogy lehet, hogy a terhesgondozás, és támogatás működik, de az oktatás nem.

Az [...ördög...] beszállt a rezsiharcba..

Mai hír, hogy az, akit minden bajunk forrásai és előre lehet tudni, hogy a holnapiaké is beszállt a rezsiharcba. Megtalálta ő is a maga rezsidémonát az éppen nemszeretem közszolgáltatások rezsidíjaiban. "...Ha ezt valaki, aki szegény nem fizeti, akkor jobb lesz az ország...". Valaki mások előszedték a jövedelemminimumot vagy alapjövedelmet. Egy olyan szociális támogatási formát, amely kiváltja az összes egyéb támogatást. Ezzel már csak az a baj, hogy ezt megkapja, akinek jár. Nem lehet megkérdezni tőle, hogy elissza, elcigarettázza, vagy elkávézza... felnőtt emberként, állampolgáként, szegény állampolgárként van kezelve... ha így tenne, akkor se járna több, de megkapja az emberi lét feltételeit. Talán ennél is nagyobb gond, hogy egy ilyen támogatás esetében nem lehet azt mondani, hogy az egygyerekesek, a kisfülüek, a disznózabálók... ennyit, meg ennyit kapnak... vagy mégis...Gyerekek! Ez itt Magyarország a végtelen lehetőségek hazája!

Feszkó van srácok...

...megyünk Kanadába. Feszkó van srácok nincs médiákom. Akik imádnak nem tudják, hogy kinek mit kell mondani. Feszkó van. Budapesten.

Államférfi kerestetik

Egy ország ordít, hogy Deák és Károlyi nyomán ismét olyan államférfi jelentkezzen, aki vagyonát feláldozva, és személyes érdekein felül emelkedve képes a lehető legnemesebb értelemben közért áldozni az életét. Vagy nekem kéne?

Modern kasztrendszer a XXI. században

Ha egy ország lemond arról, hogy támogassa a humán és társadalomtudományi felsőoktatást, ha előtérbe helyezi a munkát, ahogy a XX. század rémisztő rezsimeiben, hogy szakmunkásokból képezzen hadsereget óriási tudásszakadékot hoz létre elitje és társadalma közé. Megszünteti az átjárást a társadalmat, a politikát átlátók és a hétköznapjaikba zártak között. De ezt erősíti a politika riasztó mítosza és a felelőtlen olcsó nyereséget bután hajszoló médiamunkások sora is.

Kádár kompromisszuma befogta a szájakat és atomizálta a társadalmat, amelyet a két és fél éves demokrácia is az egyéni boldogulásra nevelt. Ha ma nem fognak össze talán a 3. rabszolgaság kora vár rájuk. Sorra buknak a középosztály státusza és az éppen nyugalomban lévők csak felsóhajtanak: nem rajtuk volt a sor, azok biztos megérdemelték. Olvassátok Feuchtwangert, mit tettek, akiknek meg kellett volna állítani a láncolatot: akkor ébredtek fel, amikor már őket magukat vitték el. De ezt az országot már Rákosi is úgy szalámizta, hogy nem szólalt meg senki.

Akárcsak Mohács korában a kardforgatók, akiknek népüket kellene védeniük egymást gyilkolják szívesebben, pedig "megbűnhődte..."

Az asztalon guruló golyó filozófiája

Több, mint két éve 2011. október 5-én fogalmaztam meg e blog hasábjain a golyó filozófiáját, amikor egy akkor nagyon kedves ismerősöm és a köztem lévő értetlenséget próbáltam felfogni. A kép azóta is érdekes, mert ténylegesen léteznek olyan emberek, akik egy-egy diszkrét pillanatban léteznek anélkül, hogy létezésük pillanatai között lenne kapcsolat, hogy ugyanarról az emberről lenne szó.

Nemrég feddést kaptam valakitől, aki önteltségemre hívta fel a figyelmemet. Már Madách is megmondta, hogy az élet célja a küzdés maga. Akkor pedig hogy felejtkezhetünk el a golyó útjáról. Nemcsak az a fontos, hogy a végén elkapjuk, de az is, hogy az úton végigkísérjük a golyó. "Hiába vagy okos, és tudod, hogy hol fog leesni a golyó, ha az életedet az asztal végén, várakozással töltöd, akkor elfelejtesz élni". Ő fog talán megtanítani élni, bár neki is van mit tanulnia, mégha engem le is főz.

Oh asztalon guroló golyó, oh útját eltérítő pihék.. merre megyünk, mi az a küzdelem, mennyi erő kell hozzá..

(Mohács V.) Csele és Lajos király

Lajos király újabb és újabb kürtöket vásárolt csakhogy minél hangosabban ordíthassa, hogy "a kevély Mátyás halott" és előkapta díszes kupáját, hogy vígan koccinthasson az őt támogató főurakkal, azokkal, akik holnap rettegve ordítják majd felé, hogy "Te hoztad ránk a törököt ostoba király", felejtik persze, hogy a kevély Mátyás kupájába talán tegnap még ők szórták a mérget... de a dal Cseléé, most már csak ő énekel csingi-lingi lágy hanján... hívja egyre hívja habjai közé az új királyt.

Meghasadt szív

Ha meggyógyítasz egy törött lábú őzgidát és az gyógyultában messze szalad, akkor ő nem hálatlan, hanem hálás, hiszen él a tőled kapott szabadsággal. Köszönetet mond érte, általa.

Buszok II - A jó sofőr

Ma kora délután egy sofőr büszkén szorította ki a levegőt ebből a helyből, itt a képen, majd elégedetten tárta ki a kocsi ajtaját, hogy a rendelkezésére álló városnyi térbe belelépjen, ám ekkor egy busz hirtelen felindulásból magával vitte autója ajtaját. A busz sofőrjének arról kellett döntenie, hogy az utasokat a szélvédőről biomassza-formátumban mossa le, vagy a büszke helykiszorítós autó ajtajának különös új, némileg átszabott formát adjon. Ennek eredménye a járda melletti üveghalom.

Ahol elfér az autó és a kitárt ajtaja, meg persze a busz és
a szembeforgalom egy okos budai sofőr szerint

Mindez a buszról, a buszsorfőr okos döntésének köszönhetően csak erős csörömpölésnek hangzott.

Az átalakított autó büszke sofőrje viszont ordítozott, sápítozott, hogy mit is tettek (mások!?) az ő gyönyörű autójával, és felháborodottan károgott, hogy ki fogja az ő kárát megtéríteni. A higgadt utasok próbálták lehűteni: "ismerje el a felelősségét minél gyorsabban, és ne próbálja a rendőrök előtt bizonygatni az igazát",