José Santos Chocano: LA MAGNOLIA - a fehéren tündöklő királynői szépség

En el bosque, de aromas y de músicas lleno,
la magnolia florece delicada y ligera,
cual vellón que en las zarpas enredado estuviera,
o cual copo de espuma sobre lago sereno.

Es un ánfora digna de un artífice heleno,
un marmoreo prodigio de la Clásica Era:
y destaca su fina redondeza manera
de una dama que luce descotado su seno.

No se sabe si es perla, ni se sabe si es llanto.
Hay entre ella y la luna cierta historia de encanto,
en la que una paloma pierde acaso la vida:

porque es pura y es blanca y es graciosa y es leve,
como un rayo de luna que se cuaja en la nieve,
o como una paloma que se queda dormida.
de una dama que luce descotado su seno.

No se sabe si es perla, ni se sabe si es llanto.
Hay entre ella y la luna cierta historia de encanto,
en la que una paloma pierde acaso la vida:

porque es pura y es blanca y es graciosa y es leve,
como un rayo de luna que se cuaja en la nieve,
o como una paloma que se queda dormida.

Az idő gyógyító, szelíd keze

Nem rég találkoztam valamelyik korábbi életem egyik legkellemesebb emlékével. Csak távolról, de mégis közelről kedvesen, barátságosan csacsogva. Ha végtelen életem lenne, akkor legforróbb, legpezsdítőbb, egyúttal legfájóbb, soha múlni nem akaró emlékek és távoli beszélgetésekké, kedves élcelődésekké szelídűlhetnének. Az egykor felém repülő kés helyett szelíden landoló, finoman csípős szavak érkeznének. Most azonban az idő nem múlik, minden ugyanúgy fáj mint tegnap.

Liszt és Karolina

Mintegy másfél éve láttam egy zenés darabot az évfordulón, ami akkor nagyon megfogott, de egyben alig értettem. Azóta kutatom, hogy mit jelentett a pápai áldás és az esküvő várása, a gyötrő szerelem és a feltűnő fiatal szerető, illetve a szerzetesi magányba torkolló végkifejlett. Most, a karácsonyi nyugalomban, a munkám mellett a 16 részes életrajzi film a szikár leíró jellegével belátni engedett két nyughatatlan lélek, egy éppen kikötőt kereső ötvenhez közeledő körülrajongott – örökké tomboló férfi és egy magányos, száműzött, mélyen-bigottan vallásos lengyel hercegnő furcsa, kicsit önpusztító, kevéssé kitartó világába. A készítők számára alig volt fontos Liszt talán második legnagyobb szerelme, amelynek kudarcos fordulata minden bizonnyal teljesen összetörte, és számomra alig magyarázhatóan sodorta annak az egyháznak a szűkebb kebelébe, amely politikai, családi és személyes irigységek játékában feláldozta a frigyet. Én már a bűnbocsánatért, a Párt kegyelméért esedező Rajkot sem értettem.

Liszt a kissé érzéketlen életrajzi film-eposz szerint hosszabb kitérővel, megszelidülve, de visszatért korábbi életéhez, megtartva a barátságot Karolinnal.

Van ennek tanulsága? Az elmúlás dicsőítése? Talán inkább az, hogy a lelkünk örök, útja önnön ereje és gyengesége.

Fájdalom és enyhülés II.

Fura lény az ember... társas lény. Tudja mit akar. Kompromisszumokat köt. Azt hiszi tudja az árát. De az árát nem tudhatja, és mikor fizetni kell már rég azt hiszi, hogy megúszta. A kompromisszumok, amúgy jó dolgok, ha nem kell egy aktatáskába begyűrni hozzá a lelkünket... mert ha igen, akkor nem fog menni. Minél később fakad fel a seb annál nagyobb lesz a kár. Tudok két nagyon jó embert, akik azt hitték, hogy megtehetik, hogy megússzák... még vigyáztak is egymásra... most nem ők fizetnek. Tanuljatok belőle!

Barátok, ismerősök… megismerés

Fura lény az ember. Várfalakat, bástyákat épít maga köré, azt hiszi védve. Jön egy idegen és úgy hatol át rajta, mintha semmi nem lenne ott. “Megszelídített”. Mondogatja magának. “Végre”. Suttogja, hogy senki meg ne hallja. De az üstökös haladt tovább, csak lerombolt mindent. Kíváncsi volt rám, mint eddig senki. Nem kíváncsi rám, ahogy senki. Éljük az életünket, egy pillanatra összekeverednek az atomjaink, aztán folytatják a bolygó, és az üstökösök … ki-ki sorsa szerint.
Nincs tanulság. Ez az élet.

Az innovatív gazdaság politika hatása

Bevezettem a ‘pofátlan-hálátlan ex’-adót. Fizetem életem végéig és minden alkalommal még bocsánatot is kérek az általam okozott sérelmekért, mert nem tud kompenzálni. Segítem mert szeretem, tűröm, hogy verjen, mert belátom, hogy bármi mást tenne félreérteném, vagy drága lenne …és boldog vagyok, mert hozzám ér.