Mitől lesz több gyerek az országban? Szerintem! Szerinted?

A politikai hosszú évtizedek óta próbál dőlőre jutni a népességfogyással. Arról már nem is beszélnék, hogy ennek van egy olyan oldala, hogy a működő egészségügy megakadályozhatja az "idő előtti" és a "szükségtelen" halálozásokat. A halottról jót vagy semmit. De az a kínszenvedés is szánalmas, ahogy ideológiai és pénzügyi támogatások ködében szélmalomharcot vív mindezen idő alatt a politika valahol már szórakoztató. Hiszen, ha a véletlen besegít, akkor zászlóra tűzik a csodás eredményt, hogy a következő évben ismét sötét hallgatásba burkolódzanak.

Lehet, hogy egy valamelyik fejlett szellemi képességekkel rendelkező leülhetne tizen-húszon-éves lányával és elbeszégethetne vele, hogy mik a szándékai, mik a félelmei. Van ahol a társadalompolitikai ott tart, hogy a férfi a család részeként a gyerekkel kapcsolatos édes és kevésbé édes, biológiailag nem korlátozott terhekből kiveszi a részét. Oh, ettől minket még évezredek választanak el. Magam sem erőltetném.

Viszont elgondolkodtam azon, ha oktatásunk középpontjában nem, nemcsak a nemzeti identitás, és ezer éves értékeink állnának, hanem a gyakorlat, a fiatalokra váró jövő is helyet kapna, ha polgárként az állampolgári ismeretek is helyet kapnának, ha a nemiség nem a perverzió szinonímája lenne, hanem az élet része... szóval, ha a diákok megtanulnák, hogy pl. milyen ellátások járnak a gyereket váróknak, milyen segítséget kapnak, például védőnőktől, ha megismernék, minél plasztikusabb átélhetőbb formában azt az átalakulás, amin egy terhes nő teste átmegy, a fájdalmakat és örömöket... szóval lehet, hogy akkor... ha pátosz nélkül, a meztelen igazság birtokában... információkkal felvértezve felelősen dönthetnének... csakhogy lehet, hogy a terhesgondozás, és támogatás működik, de az oktatás nem.

Meghasadt szív

Ha meggyógyítasz egy törött lábú őzgidát és az gyógyultában messze szalad, akkor ő nem hálatlan, hanem hálás, hiszen él a tőled kapott szabadsággal. Köszönetet mond érte, általa.

Az élet írja, az ember körmöli

A napokban kevés híján ájultan összeestem.
Fura az élet. Tud úgy adni, talán mindent, hogy közben valójában elvesz. Tisztítótüzet engedtem az életemre, mindent ki akarok irtani belőle, ami az elmúlt években rárakodott, és nem tartós. Meg akarom szüntetni a megszűntethető egyenlőtlen, kiegyensúlyozatlan tehát egészségtelen kapcsolataimat. Még a munkában is talán szelektálni fogok. Életemben először. Olyan embert fogok magam mellé felvenni, aki bármiben, teljes mértékben helyt tud állni. Figyelem a saját egészségemet.
A felelősség az enyém marad, és hát a felelősség öl meg. Első helyen. Meg a sebek, amik bár ki lettek égetve, de nem gyógyulnak csak üszkösödnek.
Amikor az ájulás szélére kerültem egyszerre tikkasztott ki a meleg, egy erőszakos őrült, aki természetesen jót akart, de nem hagyta, hogy egy gyorsan megoldandó feladatott megoldjak, és olyan lehetetlen problémák, amelyek azonnali megoldást kívántak tőlem milliós megrendelésekről, fontos partnerek között, akikkel sose találkoztam, ügyek, amelyek alatt nem is tudtam, hogy a nevem szerepel. Jogosan szerepel. Enyém a felelősség. Ez az új életem. Semmi közöm hozzá.
Megöl. Üres sivatag. Sok pénz, ami nem az enyém. Mire az lesz már nem létezem.
Sokan segítenek. De már csak sajnálnak. Akik a kezüket nyújtják, már csak félig nyújtják. Vagy nem is értik, hogy amikor azt hitték segítenek ide taszítottak.
Egyedül vagyok, mert egyedül akarok lenni. De így megfulladok. Agyonnyom a saját életem, ami már csak percekig van. Végiggondolatlan felelősség, megállíthatatlan lavina. 
Nem bírom a magányt. Visszhangzik a csend körülöttem.

46 és a halál között

Azt mondta egy jó ismerősöm, nem tudom lónak nézett, akinek az értékére volt kíváncsi, vagy odafigyel rám, bár keserű, embergyűlölő valaki vagok, de inkább ez utóbbi a tippem, hogy ha már veszélyeztetett korban vagyok, és a férfitársaim fele elhullik 40 és 60 év között Magyarországon, hogy mégis méltóztassak elmenni orvoshoz. Ez az ember nem létezik az életemben, talán soha nem is létezett, és láthatóan nem vettem jól a felszólítását, mégis elmentem orvoshoz. Hanyag beletörődéssel vette az orvos a dolgot. A háziorvosnál egy látszólag alapos vizsgálat 10 perc alatt volt meg, de egy órát kellett rá várni, majd a vérvételre, a saját reggeli friss fáradt olajommal érkezve hasonló tapasztalataim voltak. Ez utóbbi helyen legalább tömeg volt. Az EKG-t néhány perc alatt megcsinálták szintén, de ott nem kellett várni, csak az első személy akibe botlottam kis híján lelőtt. Végső soron úgy tűnik lehet még egy-két évem hátra. Állítólag ezt nem kis részben a dohányzás hiányának köszönhetem. A háziorvost azért még egyszer meg kell futnom, és a labor is sorban állós, pedig tulajdonképpen a leletek, így 2011 környékén akár e-mailben is érkezhetnének. Köszönöm neked ismeretlen idegen, hogy elküldtél az orvoshoz. Sokan mondják manaság, hogy szeretnek, de nem, mégis talán te tettél értem a legtöbbet. Köszönöm!