Játékelmélet az önfeláldozás dicséretéért... hétköznapi csaták: együttműködés vagy egyéni utak

A közös nyereség, amit csak együttműködve érhetünk el mindig több, mint az egyéni utakon, "dezertálással" realizálható kis nyereség vagy kis veszteség. Ennek azonban súlyos ára van bízni kell a partnerekben. Ha, szerencsés esetben,olyan játékot játszunk, amelyben a játék többször ismételhető, akkor okos önfeláldozással, altruizmussal, kiprovokálhatjuk, behúzhatjuk a másik felet az együttműködésbe.

Az, aki az aktuális szabályok függvényében kis nyereségre, vagy veszteségre játszik mások hátán "nyerészkedik".  Aki, együttműködésre játszik az viszont sokat veszít, ha csak nem működik együtt mindenki. Így a mások behúzása az együttműködésbe drága stratégia. Aki ezt választja és sikeres az a végén kevesebbet nyer, mint az aki a biztonságos úton járt, de végül mindketten nyerhetnek. Csak így, az egyik, az okosabb önfeláldozásával.

Azért okos önfeláldozás, mert van, amikor többször kell próbálkozni. Az ismételt játékok során az önfeláldozásra hajlamos, a játékot átlátó félnek is néha meg kell pihennie a biztonságos stratégia választásával, de később újra kell próbálkoznia. Úgy tehát tűnik, hogy a klasszikus fogoly-dilemma feloldása egyfajta okos altruizmus,

Ennek a következtetésnek nagyon súlyos következményei vannak akár a hétköznapjainkra. Barátokkal, munkatársakkal, házastársakkal naponta vívunk ilyen jellegű csatákat, játszmákat.

Egy álatalam nagyon kedvelt ország kormánya óriási szekrényvásárlásba kezdett, ....

...hogy legyen hova tenni a csontvázakat.

Feszkó van srácok...

...megyünk Kanadába. Feszkó van srácok nincs médiákom. Akik imádnak nem tudják, hogy kinek mit kell mondani. Feszkó van. Budapesten.

média törvény ... reklámadó ... internet adó..

(1) Kuba, Észak-Korea, Kína

(2) Nézd a közmédiát, tájékozódj onnan! Ne hagyd, hogy az információ-áradat megzavarja a fejedet!

Az élet írja, az ember körmöli

A napokban kevés híján ájultan összeestem.
Fura az élet. Tud úgy adni, talán mindent, hogy közben valójában elvesz. Tisztítótüzet engedtem az életemre, mindent ki akarok irtani belőle, ami az elmúlt években rárakodott, és nem tartós. Meg akarom szüntetni a megszűntethető egyenlőtlen, kiegyensúlyozatlan tehát egészségtelen kapcsolataimat. Még a munkában is talán szelektálni fogok. Életemben először. Olyan embert fogok magam mellé felvenni, aki bármiben, teljes mértékben helyt tud állni. Figyelem a saját egészségemet.
A felelősség az enyém marad, és hát a felelősség öl meg. Első helyen. Meg a sebek, amik bár ki lettek égetve, de nem gyógyulnak csak üszkösödnek.
Amikor az ájulás szélére kerültem egyszerre tikkasztott ki a meleg, egy erőszakos őrült, aki természetesen jót akart, de nem hagyta, hogy egy gyorsan megoldandó feladatott megoldjak, és olyan lehetetlen problémák, amelyek azonnali megoldást kívántak tőlem milliós megrendelésekről, fontos partnerek között, akikkel sose találkoztam, ügyek, amelyek alatt nem is tudtam, hogy a nevem szerepel. Jogosan szerepel. Enyém a felelősség. Ez az új életem. Semmi közöm hozzá.
Megöl. Üres sivatag. Sok pénz, ami nem az enyém. Mire az lesz már nem létezem.
Sokan segítenek. De már csak sajnálnak. Akik a kezüket nyújtják, már csak félig nyújtják. Vagy nem is értik, hogy amikor azt hitték segítenek ide taszítottak.
Egyedül vagyok, mert egyedül akarok lenni. De így megfulladok. Agyonnyom a saját életem, ami már csak percekig van. Végiggondolatlan felelősség, megállíthatatlan lavina. 
Nem bírom a magányt. Visszhangzik a csend körülöttem.

Buszok I - A rossz sofőr

Majd fél éve történt, hogy a két apróságot buszozni vittem egyedül. Csakúgy. Óvoda után. Amíg az egyiküket lesegítettem a buszról, és nyúltam a másik kismackóért, addig a sofőr rámzárta az ajtót. Én beszorultam, az egyik gyerek az utcán, a másik a buszban. Az utcán lévő kicsi lánynak azt kiabáltam, hogy maradjon, ahol van, míg az utasoknak azt, hogy állíttassák meg a közben elindult buszt. Végül nem történt semmi. A sofőr talán bocsánatot kért, majd eltűnt a semmiben. A gyerekek hónapokig emlegették. Busz közlébe se voltak hajlandók menni, miközben előtte nem lehetett sehová menni, hogy ne próbáltak volna felszökni.

Rossz sofőr. Már rég elfelejtette, ami történt. Talán.