Megszületni és meghalni - csak dönts!

..  l'homme se fait lui-même dans ses projets, ...se crée perpétuellement au fur et à mesure de ses libres décisions volontaires...
J.P.Sartre


...az ember a terveiben születik meg ...újra és újra létrejön a szabad, önkéntes döntéseiben..

J.P. Sartre



Persze filozófus és nem szocológus volt. Így a "szabad és önkéntes" döntés megbcsátható. De tényleg ott születünk és halunk meg. ...a döntéseinkben!?

Kádár sírja üres...

...miután évekkel ezelőtt meggyalázták a maradványok a sír azóta jelképesen nyitva áll és visszavárja a földi porhüvelyt, a csontokat. Akik kiszabadították a szellemet, ránk zúdították Rákosi és a korai Kádár korszak legszörnyűbb gyakorlatait, persze "demokratikusan", ahogy anno a weimari köztársaságban. Kádár besúgó, és tartótisztjeik felelős pozíciókban erősítik a hálózatot, építik, immár a vállalkozást. Ki fog végül befekükni a sírba, hogy vissza lehessen zárni a szellemet? Túl élhető, ha nemzetünk megkérdőjelezhetetlen vezetőjének gazdasági főpapja ismét felkapja ázsiai piros pöttyökkel teli varázspálcáját? Ki nem látja még, hogy az állami költségvetés hiányát akárjak csak olyan eszközökkel eltűntetni, amit jövőre duplán, vagy tízszeresen fogunk visszafizetni? Nem voltak elegendőek a nyudíjak... nem elegendő az adónk... mi kell még?

Zárjuk le a sírt! Vegyük tudomásul, hogy az Állam senki helyett nem fogja kifizetni a gázszámlát! Az Államnak annyi pénze van, amennyit tőlünk elvesz. Persze, ha lenne olajunk... De nincs. ..és más se. Mindenkinek magáról kell gondoskodni. De segíthet a család, a barátok, és persze az Állam kicsit, mások kárára, a nagyon rászorulókon.

Zárjuk le a sírt, és nézzünk szembe mindannyian a hazugságainkkal, önáltatásainkkal! Irány Öszöd, hogy végre egy kicsit mindannyiunknak jobb legyen!

Emberi játszmák

Prométheusz lelopta az embereknek a tüzet, büntetésből az istenek kikötötték egy sziklákhoz, és egy keselyűt is kapott "ajándékba", ami a máját mardosta. Én nem loptam semmit az Istenektől, nem vagyok hős. Amit szerettem volna, szinte természetes dolognak gondoltam. Másoknál az. ...és most? Végül magam kötöttem ki magam egy sziklához, hogy a keselyűm mardossa a májamat, mert nem tetszett a szerződés, hogy isteni lakomban mannát majszolva hazugságok, rossz kompromisszumok, elhallgatások között éljek. Itt a sziklához láncolva tép a keselyű, tépnek az elemek, de érzem, hogy élek. De ott is sok fájdalmat hagytam, pedig szinte könyörögtem, hogy ne engedjenek ide... Ez senkinek nem jó, mégis jobb, mint az a másik, ahol mindenkinek kicsit jobb volt, mint így.

Szabad vagyok és ez nagyszerű érzés. Évtizedes terheket vedlettem le... drágán, későn...sose. 

Használt autót venni

Milyen fontos a használt autó a mai ember életében. A vevő bírja az eladó maximális bizalmát, amit egyetlen normálisan például, egyetlen politikus sem kaphat meg. Tőlük nem vennénk tőlük autót. Egyiktől sem. Mire a legmagasabb pozíciók közelébe kerül valaki, már nem lehet ártatlan. Ez a kiválasztásuk szempontja. Aki nem  simul be nem kerülhet feljebb. A többség korrupt, tehát besimulni annyit tesz: "korruptnak lenni". 

Most egy új szempont merült fel a használt autókkal kapcsolatban. "A maffia" című film azzal a jelenettel kezdődik, hogy a használt autó vásárlója felrobban: magára vette az autó eladójának sorsát. Elgondolkodtató... vagy mégsem. A tárgyaink nem hordozzák a sorsunkat? A nekünk szánt bomba nem robbanhat fel az alatt, aki megvette használtan az autónkat? Netán átkerül az új autónk alá?

Hol hordozzuk a sorsunkat a beletörődő vagy éppen örökké nyughatatlan lelkünkben, esetleg az autónk alvázán? 

Az idő gyógyító, szelíd keze

Nem rég találkoztam valamelyik korábbi életem egyik legkellemesebb emlékével. Csak távolról, de mégis közelről kedvesen, barátságosan csacsogva. Ha végtelen életem lenne, akkor legforróbb, legpezsdítőbb, egyúttal legfájóbb, soha múlni nem akaró emlékek és távoli beszélgetésekké, kedves élcelődésekké szelídűlhetnének. Az egykor felém repülő kés helyett szelíden landoló, finoman csípős szavak érkeznének. Most azonban az idő nem múlik, minden ugyanúgy fáj mint tegnap.

Gyilkos szembenállás

Fura árnyjátékot érzékelek. Négy éve azt láttam, hogy a művészek két évvel a műsor vége előtt elkezdtek levonulni és átadták a helyüket, valakiknek, akik türelmetlenül várták, hogy elkezdhessék a műsorukat. Az a furcsa benyomásom támadt, mintha hasonló dolog történne. A stáb egy része, ahogy akkor elkezd átigazolni az újakhoz, és az előadás is változik, a kritika és a hangvétel éle csorbul már a régi, de még műsoron lévő kompánia szereposztásában is megjelennek az új csapat művészei.

...és néha mintha egy fura háló szőné át az egészet, és határozná meg, hogy kiadja a műsort..

Szeretek tanulni..

Szeretek tanulni, mondta egy kedves ismerősön. Közel állt hozzám, de éppen nem akartam vele vitatkozni értelmetlen dolgokról. Merevnek éreztem a hozzáállását, így nem tartottam meggyőzhetőnek. Ha beszélgetünk azt mondom neki, hogy én nem szeretek tanulni. Soha nem voltak olyan szépen ápoltak, időben, differenciáltan, igény szerint locsoltak a növények körülöttem, mint amikor "tanulnom" kellett.

Nem szeretek tanulni, de a világ minden rezdülése érdekel. Őt önmagába zártnak látom. Ami neki fontos, amiért lelkesedik számomra értéktelen. Szeretném azt mondani, hogy ő nem nyitott a világra, de tudom, hogy csak más érdekli.

Az élet, a fény folyamatosan játszik velünk, ami ma fontos, holnap észre sem veszi az ember. Talán kétszer sírtam életemben. Másodszor éppen akkor, amikor rá kellett döbbennem, hogy ami után az utolsó utáni pillanatban utána kaptam kifolyt a kezeim közül. Már csak sivatag végtelen homokja pereg rajta.

Nem szeretek tanulni.

Vállalom a felelősséget!

ÉN: Vállalom! Én vagyok a hibás!

[magamban] ...de miért is? ... hiszen...csak neked kell egyedül vásárolnod, gondoskodni, helytállni.

ÉN MÁR ÖSSZECSOMAGOLTAM, megint, miattad

Liszt és Karolina

Mintegy másfél éve láttam egy zenés darabot az évfordulón, ami akkor nagyon megfogott, de egyben alig értettem. Azóta kutatom, hogy mit jelentett a pápai áldás és az esküvő várása, a gyötrő szerelem és a feltűnő fiatal szerető, illetve a szerzetesi magányba torkolló végkifejlett. Most, a karácsonyi nyugalomban, a munkám mellett a 16 részes életrajzi film a szikár leíró jellegével belátni engedett két nyughatatlan lélek, egy éppen kikötőt kereső ötvenhez közeledő körülrajongott – örökké tomboló férfi és egy magányos, száműzött, mélyen-bigottan vallásos lengyel hercegnő furcsa, kicsit önpusztító, kevéssé kitartó világába. A készítők számára alig volt fontos Liszt talán második legnagyobb szerelme, amelynek kudarcos fordulata minden bizonnyal teljesen összetörte, és számomra alig magyarázhatóan sodorta annak az egyháznak a szűkebb kebelébe, amely politikai, családi és személyes irigységek játékában feláldozta a frigyet. Én már a bűnbocsánatért, a Párt kegyelméért esedező Rajkot sem értettem.

Liszt a kissé érzéketlen életrajzi film-eposz szerint hosszabb kitérővel, megszelidülve, de visszatért korábbi életéhez, megtartva a barátságot Karolinnal.

Van ennek tanulsága? Az elmúlás dicsőítése? Talán inkább az, hogy a lelkünk örök, útja önnön ereje és gyengesége.

A fiúk a bányából…

Már nem úgy néz ki a magyar politika, hogy vannak a vörösök és a narancsok, hanem sokkal inkább úgy, hogy vannak a puhák, és a kemények. A puhák, ha látják, hogy baj van és tenni kéne azért, hogy ne romoljanak a viszonyok gyorsan belerúgnak abba, akivel össze kéne fogniuk, hogy megmentsék a lukas két filléresüket, ami még megmaradt.

A kemények arcátlanul, gátlástalanul és végtelen könyörtelenséggel menetelnek előre. Tudják hová. Sok mindent mérlegelnek, de nincsenek tisztában a korlátaikkal, szerintük nekik nincsenek. Nem képesek felfogni, hogy egyetlen vékony hajszálon múlhat, hogy amit most felépítenek az, éppen az fogja őket kizárni a hatalomból.

A puhák, már voltak annyira puhák, hogy az istenadta nép megelégelve a keménykedéseket a puhák közül is a legpuhábbat választotta. Persze előbújt mögüle a bábos fiú, aki azt hitte, hogy kemény a puhák között, de néhány szerencsétlen, kevéssé “piszi” mondatnál, és sok felébresztett gáncsoskodónál nagyobb teljesítménnyel nem büszkélkedhet. Az orrán lassan két éve kötés van, azóta nem gyógyult be a földdel való érintkezésből.

… és mi? Nekünk maradnak a fiúk a bányából, és a szózat híres mondatai: “neked, itt…”

Hangos csend

Az elmúlt három évben be nem állt a szám. Közel egy éve három blogot is üzemeltetek, hogy célzottan, vagy úgy, hogy senki ne hallja mondhassam el a véleményemet a dolgokról, amik történnek, mesélhessek arról, ami velem, bennem történik. Mára elhallgattam.

Azok akik akik közel állnak hozzám tegnap se értettek és ma se. Épp azon voltam, hogy eltaszítsak magamtól mindenkit, de az özönvíz fejmosása, a következmények felmérése józanságra késztetett. Viszont tudom, hogy többé nem szólalhatok meg.

Én szerencsétlen! – Nem, én szerencsétlen!

Egy hozzám közeli személlyel már egy ideje mély vitákba bocsátkoztunk megoldások miatt, miközben problémáink valószínűleg nagyon hasonlóak. A napokban azt vágta a fejemhez, hogy tiszteljem xy-t, mert ő most is, a munkanélküliség határán is  5-ből 4 napot gürcöl egy multinál. Előtte én munkát ajánlottam neki, mire ő nyeglén csak annyit vágott hozzám, hogy ő csak pénzért dolgozik. Úgy tűnik, hogy azért is pénzt kér, hogy a saját pénzéért lehajoljon.
Fura ez a multi dolog. Valaki nekem korábban azt mondta, hogy ő máshol nem is képes elképzelni az életét, mert “…itt mindent alátesznek. Egy kisvállalkozásnál, még a számítógépedet is te szereled össze.”. És valóban úgy képzelem, hogy be kell illeszkedni a környezetbe, szürkének lenni, abban, amiben szükséges, és egyedinek, abban, amiben az dukál. Tudni kell bánni az emberekkel főnökökkel, beosztottakkal. Tudni kell, hogy miben kell teljesíteni, milyen mértékben, és hol kell visszafogni magadat. Van fizetés, tető az ember feje felett. Biztonság. Én egy percet dolgoztam hasonló környezetben. A főnököm főnöke azt mondta, hogy ne dolgozzak annyit, mert azzal neki csinálok munkát. Persze éppen, akivel most összekülönböztem tényleg éjt nappallá téve dolgozik. A másik nem.
Az én életem más. Főállásban tanítok a szükségleteimhez mért fizetés feléért, harmadáért. A maradék időben vállalkozást építek a biztonságért, ingyen, fizetés nélkül… a válság előtt, úgy tűnt lesznek eredmények… a válság elsöpört mindent partnereket, megbízásokat (multikat, bankokat, kiadókat …) Feléltem tartalékaimat, kis híján csődbe sodortam nemcsak magamat, de a környezetemet is… a kormányváltás előtt úgy tűnt, hogy a szakmámban számon tartanak, a kormányváltás megszüntette a szakmám, mindenki levegő után kapkod, kivár, nincs többé jogbiztonság, felforgattak mindent, de aztán visszacsinálják csak másképp, hogy újabb dolgokat forgassanak fel… koncepció, végiggondolás, perspektíva nélkül. Vállalkozóként folyamatosan fél lábbal a börtönben vagyok, hiszen ma döntünk, és holnap lesznek meg a következményei… de éreztem, hogy baj lesz tudtam, hogy pályázni kell, elkaptam a deszka szélét és pályáztam. Hazai és nemzetközi háttérrel egyaránt. Nyertem. Közel egy éve dolgozom ingyen, mert a szétvert államigazgatásban a “szeretnénk egyeztetni”-re adandó “nem érünk rá” válasz megadása is 3 hét (!). De legalább megtudtak, hogy kik a barátaim, kik mekkora áldozatra képesek értem. Ők a jövő, életem tőkéje.
Nem én vagyok a szerencsétlen. Tényleg xy az. Én küzdök, és már látom a célegyenest, látom, hogy nemsokára beérnek a dolgaim. Csak az az bizonyos eset egy szegény ember lovával… mire megszokta volna az éhezést éppen éhen halt. Versenyt futok, versenyt futunk. Már sok-sok éve. Véget értek az 1990-es – 2000-es évekkel a boldog békeidők.

FÁRADT BÖLCSESSÉGEK: A nagy váltások...

...arra jók, hogy kipucolják az életünket. Elsöpörjék, ami szemét, nem fontos, és megerősítsék, hangsúlyossá tegyék, ami az. Ezt sokan mondják, de emberek vagyunk... és az élet nem érzéketlen az igazságra. Egy őrült folyam, ami visz sodor, aki evezőt tart a kezében és irányítani, befolyásolni próbálja a dolgok irányát kimenetelét, az is esetleges lesz sikeresebb, de ugyanúgy belebukhat... sőt, mivel kockáztat, sokkal többet veszíthet. Van olyan ismerősöm, aki az életét egy filmként szemléli sörrel a kezében... mindene megvolt, mostanáig... ami most van, már senkit, alig valakit hagy érintetlenül, de helyes, mert mindannyian felelősök vagyunk magunkért, és azért is, ami körülöttünk zajlik, nem lehet másokat hibáztat... lehet, de felesleges, értelmetlen, sőt veszélyes... vegyük kezünkben az életünket, felelősen, bölcsen, bölcsebben... mindig... örökké!

Demokrácia

Mi a demokrácia? Folyamatosan húzgálják a bajszunkat, vagy csak azt akárják nekünk eladni, hogy húzigálják a bajszunkat. Mit jelent a modern demokrácia? A 4-5-7 évenkénti választásokat, a leszavazás esélyét és/vagy azt, hogy szavazni lehet szabadon, manipulálva, ahogy a boltban vagy a TV előtt? Azt, hogy bármit gondolhatunk, bármiben hihetünk, és ennek hangot adhatunk, amíg nem korlátozunk vele másokat? De hát már azzal korlátozok másokat, hogy a tömegben buszra szállok.
...és mi van a másik oldalon? Hogyan lehet megbízni azokban, akik közül választunk? Ha egy erős, jó, délceg vezér választja ki számomra, akiben megbízhatok, vagy akkor, ha meg tud győzni, hogy ő rendet tesz a környezetemben, hogy ő "tiszta"? Kell-e a vezérünket korlátozni, kell-e olyan ember, akivel vitára kényszerül, vagy hagyni kell, hogy bölcsességében nyugodtan végezze a munkáját?Az-e a jobb, amikor a munkatársai feltétlenül támogatják, vagy az, ha nekik maguknak is van véleményük, ha ők maguk is gondolkodó lények? Mi a jobb, ha akár választási rendszer már rákényszeríti a pártokat, azok vezetőit, hogy okos emberekkel vegyék körül magukat, vagy rájuk kell bízni, ki hogyan szereti?

Befolyásolja-e ez az ország dolgait?

Fájdalom és enyhülés II.

Fura lény az ember... társas lény. Tudja mit akar. Kompromisszumokat köt. Azt hiszi tudja az árát. De az árát nem tudhatja, és mikor fizetni kell már rég azt hiszi, hogy megúszta. A kompromisszumok, amúgy jó dolgok, ha nem kell egy aktatáskába begyűrni hozzá a lelkünket... mert ha igen, akkor nem fog menni. Minél később fakad fel a seb annál nagyobb lesz a kár. Tudok két nagyon jó embert, akik azt hitték, hogy megtehetik, hogy megússzák... még vigyáztak is egymásra... most nem ők fizetnek. Tanuljatok belőle!

Barátok, ismerősök… megismerés

Fura lény az ember. Várfalakat, bástyákat épít maga köré, azt hiszi védve. Jön egy idegen és úgy hatol át rajta, mintha semmi nem lenne ott. “Megszelídített”. Mondogatja magának. “Végre”. Suttogja, hogy senki meg ne hallja. De az üstökös haladt tovább, csak lerombolt mindent. Kíváncsi volt rám, mint eddig senki. Nem kíváncsi rám, ahogy senki. Éljük az életünket, egy pillanatra összekeverednek az atomjaink, aztán folytatják a bolygó, és az üstökösök … ki-ki sorsa szerint.
Nincs tanulság. Ez az élet.

Fájdalom és enyhülés I.

Éltem valaki mellett több évtizedet és nem beszéltünk egymással, hogy nehogy idő előtt elváljunk. Okosnak hittük magunkat, de buták voltunk. Ha az igazság ölni képes, akkor ezt könyörtelenül megteszi. A halogatástól csak a sebek mérgesednek el, de a beteg mindenképpen meghal. Ha a sebet felnyitják, az nagyon fáj, de esélyt kap az élet.

Nő és férfi

A férfi és a nő biológiai egyesülése szólhat a nő alárendeléséről. Magába fogadja a férfit. Sokak számára ez azt jelenti, hogy a nők kedvelik elvárják az erőszakot. Az európai (zsidó-római-keresztény, muzulmán) kultúrában a nő hagyományosan alárendelt szerepet tölt be.                                          

Fejlődésében azonban a nő szerepe az egyenlőség felé halad. Nem csupán otthon dolgoznak, karriert futnak be, jövedelmük, ha nem is azonos, de közeledik. Otthoni alárendeltségük csökken, aki dolgozik egyre inkább elvárhatja az házi munkák megosztását is.

Én személy szerint azt gondolom, hogy ez nem káros. Az egyenlőség nem azonosság. A párok kiegészítik egymást, ha megtalálják a közös hangnemet, érdeket sokat elérhetnek. A két test kapcsolata nem a behatolásról, hanem az egyesülésről szól. Ezt a szív, a szerelem teszi teljessé. Az egymást szerető párok esetében a testiség teljessé teszi az életüket. Ahol ez nem működik, nincsenek valódi érzelmek, zavar van, vagy teljesen hiányoznak. Ez erős jele annak, hogy más sincs rendben.

A szex tehát, szerintem két egymást szerető lény egyesülése, nem a férfi durva behatolása a nőbe. Ez a XXI. század ez Európa. Az utóbbi pedig a múlt, “Ázsia”.

Akkor vagy igazán egyedül…

…amikor nagyon meg akarsz osztani egy gondolatot és nincs melletted senki, akit felhívsz fürdeti a gyerekét vagy fel se veszi, aki felvenné azt nem hívod… nincs kivel megosztanod a pici, napi sikereidet.

Sonkába tekert csirkecomb sajtmártással és hozzá tepsis burgunya sonkával, hagymával

Sonkába tekert csirke comb sajtmártással és tepsis burgonya sonkával, hagymával összesütve

A tükör, amit mások elé tartunk

Az a nagyon határozott benyomásom, hogy a leginkább azokon a vádakon, felrótt hiányosságokon keresztül ismerhetjük meg önmagunkat, amit másoknak felrovunk.

Istenem! annyira könnyű benne meglátni másokat és annyira nehéz önmagunkat!