Liszt és Karolina

Mintegy másfél éve láttam egy zenés darabot az évfordulón, ami akkor nagyon megfogott, de egyben alig értettem. Azóta kutatom, hogy mit jelentett a pápai áldás és az esküvő várása, a gyötrő szerelem és a feltűnő fiatal szerető, illetve a szerzetesi magányba torkolló végkifejlett. Most, a karácsonyi nyugalomban, a munkám mellett a 16 részes életrajzi film a szikár leíró jellegével belátni engedett két nyughatatlan lélek, egy éppen kikötőt kereső ötvenhez közeledő körülrajongott – örökké tomboló férfi és egy magányos, száműzött, mélyen-bigottan vallásos lengyel hercegnő furcsa, kicsit önpusztító, kevéssé kitartó világába. A készítők számára alig volt fontos Liszt talán második legnagyobb szerelme, amelynek kudarcos fordulata minden bizonnyal teljesen összetörte, és számomra alig magyarázhatóan sodorta annak az egyháznak a szűkebb kebelébe, amely politikai, családi és személyes irigységek játékában feláldozta a frigyet. Én már a bűnbocsánatért, a Párt kegyelméért esedező Rajkot sem értettem.

Liszt a kissé érzéketlen életrajzi film-eposz szerint hosszabb kitérővel, megszelidülve, de visszatért korábbi életéhez, megtartva a barátságot Karolinnal.

Van ennek tanulsága? Az elmúlás dicsőítése? Talán inkább az, hogy a lelkünk örök, útja önnön ereje és gyengesége.

A fiúk a bányából…

Már nem úgy néz ki a magyar politika, hogy vannak a vörösök és a narancsok, hanem sokkal inkább úgy, hogy vannak a puhák, és a kemények. A puhák, ha látják, hogy baj van és tenni kéne azért, hogy ne romoljanak a viszonyok gyorsan belerúgnak abba, akivel össze kéne fogniuk, hogy megmentsék a lukas két filléresüket, ami még megmaradt.

A kemények arcátlanul, gátlástalanul és végtelen könyörtelenséggel menetelnek előre. Tudják hová. Sok mindent mérlegelnek, de nincsenek tisztában a korlátaikkal, szerintük nekik nincsenek. Nem képesek felfogni, hogy egyetlen vékony hajszálon múlhat, hogy amit most felépítenek az, éppen az fogja őket kizárni a hatalomból.

A puhák, már voltak annyira puhák, hogy az istenadta nép megelégelve a keménykedéseket a puhák közül is a legpuhábbat választotta. Persze előbújt mögüle a bábos fiú, aki azt hitte, hogy kemény a puhák között, de néhány szerencsétlen, kevéssé “piszi” mondatnál, és sok felébresztett gáncsoskodónál nagyobb teljesítménnyel nem büszkélkedhet. Az orrán lassan két éve kötés van, azóta nem gyógyult be a földdel való érintkezésből.

… és mi? Nekünk maradnak a fiúk a bányából, és a szózat híres mondatai: “neked, itt…”

Hangos csend

Az elmúlt három évben be nem állt a szám. Közel egy éve három blogot is üzemeltetek, hogy célzottan, vagy úgy, hogy senki ne hallja mondhassam el a véleményemet a dolgokról, amik történnek, mesélhessek arról, ami velem, bennem történik. Mára elhallgattam.

Azok akik akik közel állnak hozzám tegnap se értettek és ma se. Épp azon voltam, hogy eltaszítsak magamtól mindenkit, de az özönvíz fejmosása, a következmények felmérése józanságra késztetett. Viszont tudom, hogy többé nem szólalhatok meg.

Én szerencsétlen! – Nem, én szerencsétlen!

Egy hozzám közeli személlyel már egy ideje mély vitákba bocsátkoztunk megoldások miatt, miközben problémáink valószínűleg nagyon hasonlóak. A napokban azt vágta a fejemhez, hogy tiszteljem xy-t, mert ő most is, a munkanélküliség határán is  5-ből 4 napot gürcöl egy multinál. Előtte én munkát ajánlottam neki, mire ő nyeglén csak annyit vágott hozzám, hogy ő csak pénzért dolgozik. Úgy tűnik, hogy azért is pénzt kér, hogy a saját pénzéért lehajoljon.
Fura ez a multi dolog. Valaki nekem korábban azt mondta, hogy ő máshol nem is képes elképzelni az életét, mert “…itt mindent alátesznek. Egy kisvállalkozásnál, még a számítógépedet is te szereled össze.”. És valóban úgy képzelem, hogy be kell illeszkedni a környezetbe, szürkének lenni, abban, amiben szükséges, és egyedinek, abban, amiben az dukál. Tudni kell bánni az emberekkel főnökökkel, beosztottakkal. Tudni kell, hogy miben kell teljesíteni, milyen mértékben, és hol kell visszafogni magadat. Van fizetés, tető az ember feje felett. Biztonság. Én egy percet dolgoztam hasonló környezetben. A főnököm főnöke azt mondta, hogy ne dolgozzak annyit, mert azzal neki csinálok munkát. Persze éppen, akivel most összekülönböztem tényleg éjt nappallá téve dolgozik. A másik nem.
Az én életem más. Főállásban tanítok a szükségleteimhez mért fizetés feléért, harmadáért. A maradék időben vállalkozást építek a biztonságért, ingyen, fizetés nélkül… a válság előtt, úgy tűnt lesznek eredmények… a válság elsöpört mindent partnereket, megbízásokat (multikat, bankokat, kiadókat …) Feléltem tartalékaimat, kis híján csődbe sodortam nemcsak magamat, de a környezetemet is… a kormányváltás előtt úgy tűnt, hogy a szakmámban számon tartanak, a kormányváltás megszüntette a szakmám, mindenki levegő után kapkod, kivár, nincs többé jogbiztonság, felforgattak mindent, de aztán visszacsinálják csak másképp, hogy újabb dolgokat forgassanak fel… koncepció, végiggondolás, perspektíva nélkül. Vállalkozóként folyamatosan fél lábbal a börtönben vagyok, hiszen ma döntünk, és holnap lesznek meg a következményei… de éreztem, hogy baj lesz tudtam, hogy pályázni kell, elkaptam a deszka szélét és pályáztam. Hazai és nemzetközi háttérrel egyaránt. Nyertem. Közel egy éve dolgozom ingyen, mert a szétvert államigazgatásban a “szeretnénk egyeztetni”-re adandó “nem érünk rá” válasz megadása is 3 hét (!). De legalább megtudtak, hogy kik a barátaim, kik mekkora áldozatra képesek értem. Ők a jövő, életem tőkéje.
Nem én vagyok a szerencsétlen. Tényleg xy az. Én küzdök, és már látom a célegyenest, látom, hogy nemsokára beérnek a dolgaim. Csak az az bizonyos eset egy szegény ember lovával… mire megszokta volna az éhezést éppen éhen halt. Versenyt futok, versenyt futunk. Már sok-sok éve. Véget értek az 1990-es – 2000-es évekkel a boldog békeidők.

FÁRADT BÖLCSESSÉGEK: A nagy váltások...

...arra jók, hogy kipucolják az életünket. Elsöpörjék, ami szemét, nem fontos, és megerősítsék, hangsúlyossá tegyék, ami az. Ezt sokan mondják, de emberek vagyunk... és az élet nem érzéketlen az igazságra. Egy őrült folyam, ami visz sodor, aki evezőt tart a kezében és irányítani, befolyásolni próbálja a dolgok irányát kimenetelét, az is esetleges lesz sikeresebb, de ugyanúgy belebukhat... sőt, mivel kockáztat, sokkal többet veszíthet. Van olyan ismerősöm, aki az életét egy filmként szemléli sörrel a kezében... mindene megvolt, mostanáig... ami most van, már senkit, alig valakit hagy érintetlenül, de helyes, mert mindannyian felelősök vagyunk magunkért, és azért is, ami körülöttünk zajlik, nem lehet másokat hibáztat... lehet, de felesleges, értelmetlen, sőt veszélyes... vegyük kezünkben az életünket, felelősen, bölcsen, bölcsebben... mindig... örökké!

Demokrácia

Mi a demokrácia? Folyamatosan húzgálják a bajszunkat, vagy csak azt akárják nekünk eladni, hogy húzigálják a bajszunkat. Mit jelent a modern demokrácia? A 4-5-7 évenkénti választásokat, a leszavazás esélyét és/vagy azt, hogy szavazni lehet szabadon, manipulálva, ahogy a boltban vagy a TV előtt? Azt, hogy bármit gondolhatunk, bármiben hihetünk, és ennek hangot adhatunk, amíg nem korlátozunk vele másokat? De hát már azzal korlátozok másokat, hogy a tömegben buszra szállok.
...és mi van a másik oldalon? Hogyan lehet megbízni azokban, akik közül választunk? Ha egy erős, jó, délceg vezér választja ki számomra, akiben megbízhatok, vagy akkor, ha meg tud győzni, hogy ő rendet tesz a környezetemben, hogy ő "tiszta"? Kell-e a vezérünket korlátozni, kell-e olyan ember, akivel vitára kényszerül, vagy hagyni kell, hogy bölcsességében nyugodtan végezze a munkáját?Az-e a jobb, amikor a munkatársai feltétlenül támogatják, vagy az, ha nekik maguknak is van véleményük, ha ők maguk is gondolkodó lények? Mi a jobb, ha akár választási rendszer már rákényszeríti a pártokat, azok vezetőit, hogy okos emberekkel vegyék körül magukat, vagy rájuk kell bízni, ki hogyan szereti?

Befolyásolja-e ez az ország dolgait?

Fájdalom és enyhülés II.

Fura lény az ember... társas lény. Tudja mit akar. Kompromisszumokat köt. Azt hiszi tudja az árát. De az árát nem tudhatja, és mikor fizetni kell már rég azt hiszi, hogy megúszta. A kompromisszumok, amúgy jó dolgok, ha nem kell egy aktatáskába begyűrni hozzá a lelkünket... mert ha igen, akkor nem fog menni. Minél később fakad fel a seb annál nagyobb lesz a kár. Tudok két nagyon jó embert, akik azt hitték, hogy megtehetik, hogy megússzák... még vigyáztak is egymásra... most nem ők fizetnek. Tanuljatok belőle!

Barátok, ismerősök… megismerés

Fura lény az ember. Várfalakat, bástyákat épít maga köré, azt hiszi védve. Jön egy idegen és úgy hatol át rajta, mintha semmi nem lenne ott. “Megszelídített”. Mondogatja magának. “Végre”. Suttogja, hogy senki meg ne hallja. De az üstökös haladt tovább, csak lerombolt mindent. Kíváncsi volt rám, mint eddig senki. Nem kíváncsi rám, ahogy senki. Éljük az életünket, egy pillanatra összekeverednek az atomjaink, aztán folytatják a bolygó, és az üstökösök … ki-ki sorsa szerint.
Nincs tanulság. Ez az élet.

Fájdalom és enyhülés I.

Éltem valaki mellett több évtizedet és nem beszéltünk egymással, hogy nehogy idő előtt elváljunk. Okosnak hittük magunkat, de buták voltunk. Ha az igazság ölni képes, akkor ezt könyörtelenül megteszi. A halogatástól csak a sebek mérgesednek el, de a beteg mindenképpen meghal. Ha a sebet felnyitják, az nagyon fáj, de esélyt kap az élet.

Nő és férfi

A férfi és a nő biológiai egyesülése szólhat a nő alárendeléséről. Magába fogadja a férfit. Sokak számára ez azt jelenti, hogy a nők kedvelik elvárják az erőszakot. Az európai (zsidó-római-keresztény, muzulmán) kultúrában a nő hagyományosan alárendelt szerepet tölt be.                                          

Fejlődésében azonban a nő szerepe az egyenlőség felé halad. Nem csupán otthon dolgoznak, karriert futnak be, jövedelmük, ha nem is azonos, de közeledik. Otthoni alárendeltségük csökken, aki dolgozik egyre inkább elvárhatja az házi munkák megosztását is.

Én személy szerint azt gondolom, hogy ez nem káros. Az egyenlőség nem azonosság. A párok kiegészítik egymást, ha megtalálják a közös hangnemet, érdeket sokat elérhetnek. A két test kapcsolata nem a behatolásról, hanem az egyesülésről szól. Ezt a szív, a szerelem teszi teljessé. Az egymást szerető párok esetében a testiség teljessé teszi az életüket. Ahol ez nem működik, nincsenek valódi érzelmek, zavar van, vagy teljesen hiányoznak. Ez erős jele annak, hogy más sincs rendben.

A szex tehát, szerintem két egymást szerető lény egyesülése, nem a férfi durva behatolása a nőbe. Ez a XXI. század ez Európa. Az utóbbi pedig a múlt, “Ázsia”.

Akkor vagy igazán egyedül…

…amikor nagyon meg akarsz osztani egy gondolatot és nincs melletted senki, akit felhívsz fürdeti a gyerekét vagy fel se veszi, aki felvenné azt nem hívod… nincs kivel megosztanod a pici, napi sikereidet.

Sonkába tekert csirkecomb sajtmártással és hozzá tepsis burgunya sonkával, hagymával

Sonkába tekert csirke comb sajtmártással és tepsis burgonya sonkával, hagymával összesütve

A tükör, amit mások elé tartunk

Az a nagyon határozott benyomásom, hogy a leginkább azokon a vádakon, felrótt hiányosságokon keresztül ismerhetjük meg önmagunkat, amit másoknak felrovunk.

Istenem! annyira könnyű benne meglátni másokat és annyira nehéz önmagunkat!

Az innovatív gazdaság politika hatása

Bevezettem a ‘pofátlan-hálátlan ex’-adót. Fizetem életem végéig és minden alkalommal még bocsánatot is kérek az általam okozott sérelmekért, mert nem tud kompenzálni. Segítem mert szeretem, tűröm, hogy verjen, mert belátom, hogy bármi mást tenne félreérteném, vagy drága lenne …és boldog vagyok, mert hozzám ér.

Én a jövőben élek ..

Ha valaki elgurít egy golyót az asztalon, a szélétől fél méterre, akkor én a kezemet azonnal az asztal széléhez emelem, oda, ahol számomra teljes bizonyossággal a golyó le fog gurulni.
Van egy ismerősöm, akit nagyon szeretek, ő a jelenben él. Számára egy akár fél perce elhangzott saját mondata is lehet teljesen idegen, és a következő percben bátran gondol teljesen mást mint ebben a percben. Könnyen ítélem el, sőt hülyézem le, hiszen számomra a dolgok nem önmagukban, hanem összefüggéseiben léteznek, az én gondolkodásom magasabb rendű.
Nehéz beismerni, hogy neki van igaza, hogy az asztalon lehet egy parányi láthatatlan porszem, vagy bármi, amit nem veszek észre, esetleg magával az asztallal történik valami, és a golyó teljesen más irányt vesz, hiába várom a szélén, ahová meg kellene érkezni.
Sosem fogom belátni, hogy mekkora veszteség ér, és mennyire vak dolog a jövőben és kizárólag a jövőben élni, nem megélni a pillanatot, együtt izgulni a golyóval, hogy mi vár rá a következő pillanatban, amiről semmit nem lehet tudni.

Félünk, megint félünk

Félnek a közalkalmazottak és köztisztviselők, mert indoklás nélkül elveszthetik állásukat, félnek a magán szféra alkalmazottai, mert  olyan tehetnek, ami a cégükre haragítja  a közszférát és elvesztik állásukat. Fél mindenki, mert mindenütt állások szűnnek meg, hiszen lassan 10 éve áll az ország… a politikai nem fél, virul… már nincs háború… győzött a jobbik! Lassan mi sem félünk. Nyugalom, békesség költözik az országba. Lassan.

Reform, reform, reform

A kollégám a '80-as évek második felében született, akkor amikor lemondott Kádár és mindenki egy tért és időt tévesztett politikusban bízott, akit másodpercek alatt elsodort az élet. Akkor éppen 20 éve reformálták a rendszert azok, akik a reformokat éppen a rendszer temetéséig vitték, már nem lehetett tudni, hogy még reformálnak, vagy ez már az új rendszer. ...most felébredtek a csonvázak, előmásztak a koporsókból és azt mondják "Ácsi srácok, ti rendszert váltottatok az engedélyünk nélkül!? Vissza mindent! Mi vagyunk a magyar jobboldal. Éljén Kádár, éljen a Párt!"

Akik kísérnek utunkon…

Élsz egy ember mellett egy-két napot, néhány hónapot vagy több évtizedet… próbálod megismerni, de tudod, hogy sose fogod, hát nem is érdemes, mert aztán történik valami és soha többé nem ismersz rá: a racionálisból irracionális lesz, az okosból buta… a szeretetre méltóból csak gyűlölhető… és fordítva. Alig marad valaki az, aki volt.

Szél Kálmán tér van, válság, megszorítás nincs

A minap a 4-6-os villamoson utazva többeket hallottam megjegyzéseket fűzni a Szél Kálmán tér nevéhez. Az egyik beszélgetésben azt fejtegették, hogy miért éppen Szél Kálmán, miért nem a Széna tér lett meghosszabbítva, a másikban azt boncolgatták, hogy vajon a Moszkva tér miért nem Szent Péter tér lett, ha már a megfelelő extrapolációt elvégezzük, kis csúsztatással persze, egy harmadik Szél Kálmán személye felöl tudakozódott. Magam elgondolkozva azt feltételeztem, hogy Horthy Miklós rendszerének lehetett valami fontos oszlopa, ha ekkora balhét vállalt, aki belement a névváltoztatásba, hát nem a Monarchia egy karrierpolitikusa, liberális-baloldali (egyfajta Bokros szerepet betöltő konszolidátor) egykori pénzügyminiszter… volt negyedik is, aki a saját életéből szedett elő helységeket, amelyekről elnevezte volna a teret… Szél Kálmán van, válság nincs. Igazuk van, jól csinálták.

46 és a halál között

Azt mondta egy jó ismerősöm, nem tudom lónak nézett, akinek az értékére volt kíváncsi, vagy odafigyel rám, bár keserű, embergyűlölő valaki vagok, de inkább ez utóbbi a tippem, hogy ha már veszélyeztetett korban vagyok, és a férfitársaim fele elhullik 40 és 60 év között Magyarországon, hogy mégis méltóztassak elmenni orvoshoz. Ez az ember nem létezik az életemben, talán soha nem is létezett, és láthatóan nem vettem jól a felszólítását, mégis elmentem orvoshoz. Hanyag beletörődéssel vette az orvos a dolgot. A háziorvosnál egy látszólag alapos vizsgálat 10 perc alatt volt meg, de egy órát kellett rá várni, majd a vérvételre, a saját reggeli friss fáradt olajommal érkezve hasonló tapasztalataim voltak. Ez utóbbi helyen legalább tömeg volt. Az EKG-t néhány perc alatt megcsinálták szintén, de ott nem kellett várni, csak az első személy akibe botlottam kis híján lelőtt. Végső soron úgy tűnik lehet még egy-két évem hátra. Állítólag ezt nem kis részben a dohányzás hiányának köszönhetem. A háziorvost azért még egyszer meg kell futnom, és a labor is sorban állós, pedig tulajdonképpen a leletek, így 2011 környékén akár e-mailben is érkezhetnének. Köszönöm neked ismeretlen idegen, hogy elküldtél az orvoshoz. Sokan mondják manaság, hogy szeretnek, de nem, mégis talán te tettél értem a legtöbbet. Köszönöm!

Egy nyugodt villamos

Tegnap utaztam a villamoson. Egy végállomáson szálltam fel. A  János Kórháznál az 59-esre. Ez ott egy nyugodt villamos elrohannak mellette a buszok, a 61-es villamos. Mind rohan a Moszkva térre, vagy ahogy a politikai hőhullámban hívják: Szél Kálmán térre. Az 59-es nyugodtan várja az indulását. Siettem, mindig sietek, de ezt választottam. Velem szemben egy orvos, röntgen orvos nő és mellettünk az egyes soron egy kifutó, segéd ápoló. A nő 60 körül, talán felette, a pasi 50-es lehetett, nagyobb, testesebb ember. Volt alkoholista. Folyamatosan beszélt. A nő érdeklődött, hogy miért nem találkoztak még hiszen ugyanabban az intézményben dolgoznak, és a férfi mindenhová átjár. kiderült, hogy a kifutók között fel van osztva az intézmény. Amikor mindent megtudott a férfiről én is elkezdtem érdekelni. Sok mindent megkérdezett. Érdekelte, hogy kutató vagyok, önkormányzatokkal foglalkozom. Nehezen értette meg, hogy magánvállalkozásként megy a kutatóintézet. Végül névjegyet adtam neki.
Egy pillanatra megállt az élet, amíg az 59-es eljutott a Moszkva térre.