Félünk, megint félünk

Félnek a közalkalmazottak és köztisztviselők, mert indoklás nélkül elveszthetik állásukat, félnek a magán szféra alkalmazottai, mert  olyan tehetnek, ami a cégükre haragítja  a közszférát és elvesztik állásukat. Fél mindenki, mert mindenütt állások szűnnek meg, hiszen lassan 10 éve áll az ország… a politikai nem fél, virul… már nincs háború… győzött a jobbik! Lassan mi sem félünk. Nyugalom, békesség költözik az országba. Lassan.

Reform, reform, reform

A kollégám a '80-as évek második felében született, akkor amikor lemondott Kádár és mindenki egy tért és időt tévesztett politikusban bízott, akit másodpercek alatt elsodort az élet. Akkor éppen 20 éve reformálták a rendszert azok, akik a reformokat éppen a rendszer temetéséig vitték, már nem lehetett tudni, hogy még reformálnak, vagy ez már az új rendszer. ...most felébredtek a csonvázak, előmásztak a koporsókból és azt mondják "Ácsi srácok, ti rendszert váltottatok az engedélyünk nélkül!? Vissza mindent! Mi vagyunk a magyar jobboldal. Éljén Kádár, éljen a Párt!"

Akik kísérnek utunkon…

Élsz egy ember mellett egy-két napot, néhány hónapot vagy több évtizedet… próbálod megismerni, de tudod, hogy sose fogod, hát nem is érdemes, mert aztán történik valami és soha többé nem ismersz rá: a racionálisból irracionális lesz, az okosból buta… a szeretetre méltóból csak gyűlölhető… és fordítva. Alig marad valaki az, aki volt.