A hatalom, amely felfal

Furcsa sokrétegű a hatalom természete, amely épp most csinosítja a tálat, amelybe, a díszek közé végül bennünket helyez el, hogy aztán jóízűen elfogyasszon bennünket.

Az első rétege az éppen a hatalom megszerzőséről, megtartásáról szól. Ez a legnyersebb legdurvább rétege. Nem válogat az eszközökben a teljes jogrend átalakításától, személyre szabásától a jól ismert korporativista technikákon, amelyek a megfélemlítésről, a folyamatos ellenőrzésről, ellenőrzés érzetről is szólnak, a választási rendszer átalakításáig, amely a párton belüli demokrácia szétzúzását, a belső fegyelmet az országos listával, a területi listák helyett, az ismételt kétharmadot a választókerületi rendszer győzelemre szabásával kívánják elérni. Semmi nem számít. Készítik a rendszert, felkészítik bíróikat.

A második a hatalom, a hatalommal való élés szeretete. Mindent, ami független a központi hatalomtól, ami, akár demokratikus elvek folytán korlátozza a központi hatalmat eljelentéktelenítették, szétzúzták megsemmisítették. Hűbéresek és / vagy semmiemberek kerültek a posztokra. A köztársasági elnök először egy senki-bohóc lett, majd egy végtelenségig lojális kegyúr. De így járt az Alkotmánybíróság és a Számvevőszék, vagy Költségvetési Tanács. De így jártak az önkormányzatok is, amelyek elvesztették a legfontosabb feladataikat, hogy azt drágábban, és rosszabbul lássa el az Állam káoszt szülve mindenhol, veszélyeztetve a teljes közoktatást, ráadásul 60 év után ismét átideologizálva azt és mindent, amit nem kéne. Közelednek a magánéletünkhöz, egy lépésre vannak.

A harmadik klientúrája tápláléka. Ami megtetszik nekik meg is kapják. Földek, trafikot, és ki tudja mi mindent. Éhesek. Nyolc évig gyötörték őket. A 70 : 30 kevés volt. Megszűntek a közszektorban a pénzköltések nyilvánossági elemei, az üvegzseb, olcsóbbá vált a pénzmosás, most talán 5 : 95 lehet az arány.

Talán van aki előre láthatja, hogy beeszi magát újabb 150 évre a török császár a piros pöttyeivel, vagy jönnek a káosz bandériumai.

Modern kasztrendszer a XXI. században

Ha egy ország lemond arról, hogy támogassa a humán és társadalomtudományi felsőoktatást, ha előtérbe helyezi a munkát, ahogy a XX. század rémisztő rezsimeiben, hogy szakmunkásokból képezzen hadsereget óriási tudásszakadékot hoz létre elitje és társadalma közé. Megszünteti az átjárást a társadalmat, a politikát átlátók és a hétköznapjaikba zártak között. De ezt erősíti a politika riasztó mítosza és a felelőtlen olcsó nyereséget bután hajszoló médiamunkások sora is.

Kádár kompromisszuma befogta a szájakat és atomizálta a társadalmat, amelyet a két és fél éves demokrácia is az egyéni boldogulásra nevelt. Ha ma nem fognak össze talán a 3. rabszolgaság kora vár rájuk. Sorra buknak a középosztály státusza és az éppen nyugalomban lévők csak felsóhajtanak: nem rajtuk volt a sor, azok biztos megérdemelték. Olvassátok Feuchtwangert, mit tettek, akiknek meg kellett volna állítani a láncolatot: akkor ébredtek fel, amikor már őket magukat vitték el. De ezt az országot már Rákosi is úgy szalámizta, hogy nem szólalt meg senki.

Akárcsak Mohács korában a kardforgatók, akiknek népüket kellene védeniük egymást gyilkolják szívesebben, pedig "megbűnhődte..."

Az asztalon guruló golyó filozófiája

Több, mint két éve 2011. október 5-én fogalmaztam meg e blog hasábjain a golyó filozófiáját, amikor egy akkor nagyon kedves ismerősöm és a köztem lévő értetlenséget próbáltam felfogni. A kép azóta is érdekes, mert ténylegesen léteznek olyan emberek, akik egy-egy diszkrét pillanatban léteznek anélkül, hogy létezésük pillanatai között lenne kapcsolat, hogy ugyanarról az emberről lenne szó.

Nemrég feddést kaptam valakitől, aki önteltségemre hívta fel a figyelmemet. Már Madách is megmondta, hogy az élet célja a küzdés maga. Akkor pedig hogy felejtkezhetünk el a golyó útjáról. Nemcsak az a fontos, hogy a végén elkapjuk, de az is, hogy az úton végigkísérjük a golyó. "Hiába vagy okos, és tudod, hogy hol fog leesni a golyó, ha az életedet az asztal végén, várakozással töltöd, akkor elfelejtesz élni". Ő fog talán megtanítani élni, bár neki is van mit tanulnia, mégha engem le is főz.

Oh asztalon guroló golyó, oh útját eltérítő pihék.. merre megyünk, mi az a küzdelem, mennyi erő kell hozzá..

José Santos Chocano: A magnólia - A teljes vers magyarul

Egy kedves ismerősnek ajánlom, aki titkolja, hogy nemesen fehér és tiszta akár a magnólia.

Illatokkal és zenével teli erdőben

virágzik az érzékeny és könnyed magnólia

mint a mancsba beletekeredett gyapjú

vagy mint egy habpehely a derűs tavon

Egy anfóra, amely méltó a helén mesterekhez,

Egy márvány csoda a Klassikus Korból:

és kiemeli finom kerekségét mint ahogy egy

úrhölgy széles dekoltázsa megcsillantja kebleit.

Nem lehet tudni, hogy gyöngy vagy könnycsepp.

Van közte és a Hold között valamilyen varázslat,

amelyben talán egy galamb életét veszti:

mert tiszta, és fehér és kedves és könnyed,

mint egy holdsugár, amely betakarja a havat,

mint egy álomba szenderülő galamb.

(Mohács VI.) A török tábor kampányba készül

A török császár pöttyös arcú vezérével kísérti a cárt, észak-kelet urát, a keleti birodalmak császárait, Kína és a hanyatló Japán császárát, a kazah törzsfőket birodalma kincsét az Európa Kaput ígéri nekik, miközben a Nyugat Urait, a szépséges Európát és udvarát pocskondiázzák. Nagy urak ők, Ázsia pettyes vitézei dárdáik végén érzik már Lajos király, a Kevély Mátyás és a semmiből jött libapásztor fejét.
A szeszélyes Európa szép szűznek képzeli magát: Szereti, ha dicsérik és megveti azokat, akik bár pénzét szeretik, de őt nem tisztelik. Finom modora, arisztokratikus habitusa csak azt engedi, hogy lábát kitegye midőn a csalfa török császár elhalad mellette.

(Mohács V.) Csele és Lajos király

Lajos király újabb és újabb kürtöket vásárolt csakhogy minél hangosabban ordíthassa, hogy "a kevély Mátyás halott" és előkapta díszes kupáját, hogy vígan koccinthasson az őt támogató főurakkal, azokkal, akik holnap rettegve ordítják majd felé, hogy "Te hoztad ránk a törököt ostoba király", felejtik persze, hogy a kevély Mátyás kupájába talán tegnap még ők szórták a mérget... de a dal Cseléé, most már csak ő énekel csingi-lingi lágy hanján... hívja egyre hívja habjai közé az új királyt.

José Santos Chocano: LA MAGNOLIA - a fehéren tündöklő királynői szépség

En el bosque, de aromas y de músicas lleno,
la magnolia florece delicada y ligera,
cual vellón que en las zarpas enredado estuviera,
o cual copo de espuma sobre lago sereno.

Es un ánfora digna de un artífice heleno,
un marmoreo prodigio de la Clásica Era:
y destaca su fina redondeza manera
de una dama que luce descotado su seno.

No se sabe si es perla, ni se sabe si es llanto.
Hay entre ella y la luna cierta historia de encanto,
en la que una paloma pierde acaso la vida:

porque es pura y es blanca y es graciosa y es leve,
como un rayo de luna que se cuaja en la nieve,
o como una paloma que se queda dormida.
de una dama que luce descotado su seno.

No se sabe si es perla, ni se sabe si es llanto.
Hay entre ella y la luna cierta historia de encanto,
en la que una paloma pierde acaso la vida:

porque es pura y es blanca y es graciosa y es leve,
como un rayo de luna que se cuaja en la nieve,
o como una paloma que se queda dormida.

Meghasadt szív

Ha meggyógyítasz egy törött lábú őzgidát és az gyógyultában messze szalad, akkor ő nem hálatlan, hanem hálás, hiszen él a tőled kapott szabadsággal. Köszönetet mond érte, általa.

(Mohács IV.) Kevély Mátyás szelleme lengi körül világunkat

Mátyás halott. Mégis vele küzd mindenki. Ő az ellensége töröknek magyarnak. Így a halott Mátyás elhiszi, hogy él. Kár, hogy, amikor tényleg élt, akkor a fejét nem a nyakán hordta, és csak halottaiból próbál potens, gondolkodó lénynek mutatkozni.

(Mohács III.) Az új hatalom természete az Oszmán Birodalomban

A fejedelmek megtalálják majd helyüket a keleti izlésű Oszmán Birodalomban, atrocitások csak az alatvalókat fogják érni, akik évek óta vakságukkal támogatják a birodalom-építést. Saját hátukon.

(Mohács II.) Lajos király kevélyen kóstolgatta trónját,

... mely valójàban a fejedelmeké, akik előbb adnák azt a töröknek, mint Mátyásnak, a dölyfös királynak. De csendben ágyazta már Csele is az örök királyi ágyat.

(Mohács I.) Mohács előtt...

...az ország nagyjai egymásnak estek. A közös ellenség helyett egymást ölték. A török 150 évre szállta meg az országot. Lerabolta és 1526 után mintegy 350 évvel, az 1800 évek végén kezdett ismét számítani az ország.

Az élet írja, az ember körmöli

A napokban kevés híján ájultan összeestem.
Fura az élet. Tud úgy adni, talán mindent, hogy közben valójában elvesz. Tisztítótüzet engedtem az életemre, mindent ki akarok irtani belőle, ami az elmúlt években rárakodott, és nem tartós. Meg akarom szüntetni a megszűntethető egyenlőtlen, kiegyensúlyozatlan tehát egészségtelen kapcsolataimat. Még a munkában is talán szelektálni fogok. Életemben először. Olyan embert fogok magam mellé felvenni, aki bármiben, teljes mértékben helyt tud állni. Figyelem a saját egészségemet.
A felelősség az enyém marad, és hát a felelősség öl meg. Első helyen. Meg a sebek, amik bár ki lettek égetve, de nem gyógyulnak csak üszkösödnek.
Amikor az ájulás szélére kerültem egyszerre tikkasztott ki a meleg, egy erőszakos őrült, aki természetesen jót akart, de nem hagyta, hogy egy gyorsan megoldandó feladatott megoldjak, és olyan lehetetlen problémák, amelyek azonnali megoldást kívántak tőlem milliós megrendelésekről, fontos partnerek között, akikkel sose találkoztam, ügyek, amelyek alatt nem is tudtam, hogy a nevem szerepel. Jogosan szerepel. Enyém a felelősség. Ez az új életem. Semmi közöm hozzá.
Megöl. Üres sivatag. Sok pénz, ami nem az enyém. Mire az lesz már nem létezem.
Sokan segítenek. De már csak sajnálnak. Akik a kezüket nyújtják, már csak félig nyújtják. Vagy nem is értik, hogy amikor azt hitték segítenek ide taszítottak.
Egyedül vagyok, mert egyedül akarok lenni. De így megfulladok. Agyonnyom a saját életem, ami már csak percekig van. Végiggondolatlan felelősség, megállíthatatlan lavina. 
Nem bírom a magányt. Visszhangzik a csend körülöttem.

Buszok I - A rossz sofőr

Majd fél éve történt, hogy a két apróságot buszozni vittem egyedül. Csakúgy. Óvoda után. Amíg az egyiküket lesegítettem a buszról, és nyúltam a másik kismackóért, addig a sofőr rámzárta az ajtót. Én beszorultam, az egyik gyerek az utcán, a másik a buszban. Az utcán lévő kicsi lánynak azt kiabáltam, hogy maradjon, ahol van, míg az utasoknak azt, hogy állíttassák meg a közben elindult buszt. Végül nem történt semmi. A sofőr talán bocsánatot kért, majd eltűnt a semmiben. A gyerekek hónapokig emlegették. Busz közlébe se voltak hajlandók menni, miközben előtte nem lehetett sehová menni, hogy ne próbáltak volna felszökni.

Rossz sofőr. Már rég elfelejtette, ami történt. Talán.

Buszok II - A jó sofőr

Ma kora délután egy sofőr büszkén szorította ki a levegőt ebből a helyből, itt a képen, majd elégedetten tárta ki a kocsi ajtaját, hogy a rendelkezésére álló városnyi térbe belelépjen, ám ekkor egy busz hirtelen felindulásból magával vitte autója ajtaját. A busz sofőrjének arról kellett döntenie, hogy az utasokat a szélvédőről biomassza-formátumban mossa le, vagy a büszke helykiszorítós autó ajtajának különös új, némileg átszabott formát adjon. Ennek eredménye a járda melletti üveghalom.

Ahol elfér az autó és a kitárt ajtaja, meg persze a busz és
a szembeforgalom egy okos budai sofőr szerint

Mindez a buszról, a buszsorfőr okos döntésének köszönhetően csak erős csörömpölésnek hangzott.

Az átalakított autó büszke sofőrje viszont ordítozott, sápítozott, hogy mit is tettek (mások!?) az ő gyönyörű autójával, és felháborodottan károgott, hogy ki fogja az ő kárát megtéríteni. A higgadt utasok próbálták lehűteni: "ismerje el a felelősségét minél gyorsabban, és ne próbálja a rendőrök előtt bizonygatni az igazát",

Mizantrópia

Embergyőlölő vagyok, mert nem szeretnek a z(!)emberek.

Empátia vs. Megismerés

Pár hete hónapja egy nagyon jó barátom azt monta, hogy veszélyes az a komplexitás, ahogy megközelítem az embereket, hogy visszaélhetek másokkal. Védem magam és pusztítok?

Megszületni és meghalni - csak dönts!

..  l'homme se fait lui-même dans ses projets, ...se crée perpétuellement au fur et à mesure de ses libres décisions volontaires...
J.P.Sartre


...az ember a terveiben születik meg ...újra és újra létrejön a szabad, önkéntes döntéseiben..

J.P. Sartre



Persze filozófus és nem szocológus volt. Így a "szabad és önkéntes" döntés megbcsátható. De tényleg ott születünk és halunk meg. ...a döntéseinkben!?

Kádár sírja üres...

...miután évekkel ezelőtt meggyalázták a maradványok a sír azóta jelképesen nyitva áll és visszavárja a földi porhüvelyt, a csontokat. Akik kiszabadították a szellemet, ránk zúdították Rákosi és a korai Kádár korszak legszörnyűbb gyakorlatait, persze "demokratikusan", ahogy anno a weimari köztársaságban. Kádár besúgó, és tartótisztjeik felelős pozíciókban erősítik a hálózatot, építik, immár a vállalkozást. Ki fog végül befekükni a sírba, hogy vissza lehessen zárni a szellemet? Túl élhető, ha nemzetünk megkérdőjelezhetetlen vezetőjének gazdasági főpapja ismét felkapja ázsiai piros pöttyökkel teli varázspálcáját? Ki nem látja még, hogy az állami költségvetés hiányát akárjak csak olyan eszközökkel eltűntetni, amit jövőre duplán, vagy tízszeresen fogunk visszafizetni? Nem voltak elegendőek a nyudíjak... nem elegendő az adónk... mi kell még?

Zárjuk le a sírt! Vegyük tudomásul, hogy az Állam senki helyett nem fogja kifizetni a gázszámlát! Az Államnak annyi pénze van, amennyit tőlünk elvesz. Persze, ha lenne olajunk... De nincs. ..és más se. Mindenkinek magáról kell gondoskodni. De segíthet a család, a barátok, és persze az Állam kicsit, mások kárára, a nagyon rászorulókon.

Zárjuk le a sírt, és nézzünk szembe mindannyian a hazugságainkkal, önáltatásainkkal! Irány Öszöd, hogy végre egy kicsit mindannyiunknak jobb legyen!

Emberi játszmák

Prométheusz lelopta az embereknek a tüzet, büntetésből az istenek kikötötték egy sziklákhoz, és egy keselyűt is kapott "ajándékba", ami a máját mardosta. Én nem loptam semmit az Istenektől, nem vagyok hős. Amit szerettem volna, szinte természetes dolognak gondoltam. Másoknál az. ...és most? Végül magam kötöttem ki magam egy sziklához, hogy a keselyűm mardossa a májamat, mert nem tetszett a szerződés, hogy isteni lakomban mannát majszolva hazugságok, rossz kompromisszumok, elhallgatások között éljek. Itt a sziklához láncolva tép a keselyű, tépnek az elemek, de érzem, hogy élek. De ott is sok fájdalmat hagytam, pedig szinte könyörögtem, hogy ne engedjenek ide... Ez senkinek nem jó, mégis jobb, mint az a másik, ahol mindenkinek kicsit jobb volt, mint így.

Szabad vagyok és ez nagyszerű érzés. Évtizedes terheket vedlettem le... drágán, későn...sose. 

Használt autót venni

Milyen fontos a használt autó a mai ember életében. A vevő bírja az eladó maximális bizalmát, amit egyetlen normálisan például, egyetlen politikus sem kaphat meg. Tőlük nem vennénk tőlük autót. Egyiktől sem. Mire a legmagasabb pozíciók közelébe kerül valaki, már nem lehet ártatlan. Ez a kiválasztásuk szempontja. Aki nem  simul be nem kerülhet feljebb. A többség korrupt, tehát besimulni annyit tesz: "korruptnak lenni". 

Most egy új szempont merült fel a használt autókkal kapcsolatban. "A maffia" című film azzal a jelenettel kezdődik, hogy a használt autó vásárlója felrobban: magára vette az autó eladójának sorsát. Elgondolkodtató... vagy mégsem. A tárgyaink nem hordozzák a sorsunkat? A nekünk szánt bomba nem robbanhat fel az alatt, aki megvette használtan az autónkat? Netán átkerül az új autónk alá?

Hol hordozzuk a sorsunkat a beletörődő vagy éppen örökké nyughatatlan lelkünkben, esetleg az autónk alvázán? 

Az idő gyógyító, szelíd keze

Nem rég találkoztam valamelyik korábbi életem egyik legkellemesebb emlékével. Csak távolról, de mégis közelről kedvesen, barátságosan csacsogva. Ha végtelen életem lenne, akkor legforróbb, legpezsdítőbb, egyúttal legfájóbb, soha múlni nem akaró emlékek és távoli beszélgetésekké, kedves élcelődésekké szelídűlhetnének. Az egykor felém repülő kés helyett szelíden landoló, finoman csípős szavak érkeznének. Most azonban az idő nem múlik, minden ugyanúgy fáj mint tegnap.

Gyilkos szembenállás

Fura árnyjátékot érzékelek. Négy éve azt láttam, hogy a művészek két évvel a műsor vége előtt elkezdtek levonulni és átadták a helyüket, valakiknek, akik türelmetlenül várták, hogy elkezdhessék a műsorukat. Az a furcsa benyomásom támadt, mintha hasonló dolog történne. A stáb egy része, ahogy akkor elkezd átigazolni az újakhoz, és az előadás is változik, a kritika és a hangvétel éle csorbul már a régi, de még műsoron lévő kompánia szereposztásában is megjelennek az új csapat művészei.

...és néha mintha egy fura háló szőné át az egészet, és határozná meg, hogy kiadja a műsort..

Szeretek tanulni..

Szeretek tanulni, mondta egy kedves ismerősön. Közel állt hozzám, de éppen nem akartam vele vitatkozni értelmetlen dolgokról. Merevnek éreztem a hozzáállását, így nem tartottam meggyőzhetőnek. Ha beszélgetünk azt mondom neki, hogy én nem szeretek tanulni. Soha nem voltak olyan szépen ápoltak, időben, differenciáltan, igény szerint locsoltak a növények körülöttem, mint amikor "tanulnom" kellett.

Nem szeretek tanulni, de a világ minden rezdülése érdekel. Őt önmagába zártnak látom. Ami neki fontos, amiért lelkesedik számomra értéktelen. Szeretném azt mondani, hogy ő nem nyitott a világra, de tudom, hogy csak más érdekli.

Az élet, a fény folyamatosan játszik velünk, ami ma fontos, holnap észre sem veszi az ember. Talán kétszer sírtam életemben. Másodszor éppen akkor, amikor rá kellett döbbennem, hogy ami után az utolsó utáni pillanatban utána kaptam kifolyt a kezeim közül. Már csak sivatag végtelen homokja pereg rajta.

Nem szeretek tanulni.

Vállalom a felelősséget!

ÉN: Vállalom! Én vagyok a hibás!

[magamban] ...de miért is? ... hiszen...csak neked kell egyedül vásárolnod, gondoskodni, helytállni.

ÉN MÁR ÖSSZECSOMAGOLTAM, megint, miattad