Szél Kálmán tér van, válság, megszorítás nincs

A minap a 4-6-os villamoson utazva többeket hallottam megjegyzéseket fűzni a Szél Kálmán tér nevéhez. Az egyik beszélgetésben azt fejtegették, hogy miért éppen Szél Kálmán, miért nem a Széna tér lett meghosszabbítva, a másikban azt boncolgatták, hogy vajon a Moszkva tér miért nem Szent Péter tér lett, ha már a megfelelő extrapolációt elvégezzük, kis csúsztatással persze, egy harmadik Szél Kálmán személye felöl tudakozódott. Magam elgondolkozva azt feltételeztem, hogy Horthy Miklós rendszerének lehetett valami fontos oszlopa, ha ekkora balhét vállalt, aki belement a névváltoztatásba, hát nem a Monarchia egy karrierpolitikusa, liberális-baloldali (egyfajta Bokros szerepet betöltő konszolidátor) egykori pénzügyminiszter… volt negyedik is, aki a saját életéből szedett elő helységeket, amelyekről elnevezte volna a teret… Szél Kálmán van, válság nincs. Igazuk van, jól csinálták.

46 és a halál között

Azt mondta egy jó ismerősöm, nem tudom lónak nézett, akinek az értékére volt kíváncsi, vagy odafigyel rám, bár keserű, embergyűlölő valaki vagok, de inkább ez utóbbi a tippem, hogy ha már veszélyeztetett korban vagyok, és a férfitársaim fele elhullik 40 és 60 év között Magyarországon, hogy mégis méltóztassak elmenni orvoshoz. Ez az ember nem létezik az életemben, talán soha nem is létezett, és láthatóan nem vettem jól a felszólítását, mégis elmentem orvoshoz. Hanyag beletörődéssel vette az orvos a dolgot. A háziorvosnál egy látszólag alapos vizsgálat 10 perc alatt volt meg, de egy órát kellett rá várni, majd a vérvételre, a saját reggeli friss fáradt olajommal érkezve hasonló tapasztalataim voltak. Ez utóbbi helyen legalább tömeg volt. Az EKG-t néhány perc alatt megcsinálták szintén, de ott nem kellett várni, csak az első személy akibe botlottam kis híján lelőtt. Végső soron úgy tűnik lehet még egy-két évem hátra. Állítólag ezt nem kis részben a dohányzás hiányának köszönhetem. A háziorvost azért még egyszer meg kell futnom, és a labor is sorban állós, pedig tulajdonképpen a leletek, így 2011 környékén akár e-mailben is érkezhetnének. Köszönöm neked ismeretlen idegen, hogy elküldtél az orvoshoz. Sokan mondják manaság, hogy szeretnek, de nem, mégis talán te tettél értem a legtöbbet. Köszönöm!

Egy nyugodt villamos

Tegnap utaztam a villamoson. Egy végállomáson szálltam fel. A  János Kórháznál az 59-esre. Ez ott egy nyugodt villamos elrohannak mellette a buszok, a 61-es villamos. Mind rohan a Moszkva térre, vagy ahogy a politikai hőhullámban hívják: Szél Kálmán térre. Az 59-es nyugodtan várja az indulását. Siettem, mindig sietek, de ezt választottam. Velem szemben egy orvos, röntgen orvos nő és mellettünk az egyes soron egy kifutó, segéd ápoló. A nő 60 körül, talán felette, a pasi 50-es lehetett, nagyobb, testesebb ember. Volt alkoholista. Folyamatosan beszélt. A nő érdeklődött, hogy miért nem találkoztak még hiszen ugyanabban az intézményben dolgoznak, és a férfi mindenhová átjár. kiderült, hogy a kifutók között fel van osztva az intézmény. Amikor mindent megtudott a férfiről én is elkezdtem érdekelni. Sok mindent megkérdezett. Érdekelte, hogy kutató vagyok, önkormányzatokkal foglalkozom. Nehezen értette meg, hogy magánvállalkozásként megy a kutatóintézet. Végül névjegyet adtam neki.
Egy pillanatra megállt az élet, amíg az 59-es eljutott a Moszkva térre.