Akkor vagy igazán egyedül…

…amikor nagyon meg akarsz osztani egy gondolatot és nincs melletted senki, akit felhívsz fürdeti a gyerekét vagy fel se veszi, aki felvenné azt nem hívod… nincs kivel megosztanod a pici, napi sikereidet.

Sonkába tekert csirkecomb sajtmártással és hozzá tepsis burgunya sonkával, hagymával

Sonkába tekert csirke comb sajtmártással és tepsis burgonya sonkával, hagymával összesütve

A tükör, amit mások elé tartunk

Az a nagyon határozott benyomásom, hogy a leginkább azokon a vádakon, felrótt hiányosságokon keresztül ismerhetjük meg önmagunkat, amit másoknak felrovunk.

Istenem! annyira könnyű benne meglátni másokat és annyira nehéz önmagunkat!

Az innovatív gazdaság politika hatása

Bevezettem a ‘pofátlan-hálátlan ex’-adót. Fizetem életem végéig és minden alkalommal még bocsánatot is kérek az általam okozott sérelmekért, mert nem tud kompenzálni. Segítem mert szeretem, tűröm, hogy verjen, mert belátom, hogy bármi mást tenne félreérteném, vagy drága lenne …és boldog vagyok, mert hozzám ér.

Én a jövőben élek ..

Ha valaki elgurít egy golyót az asztalon, a szélétől fél méterre, akkor én a kezemet azonnal az asztal széléhez emelem, oda, ahol számomra teljes bizonyossággal a golyó le fog gurulni.
Van egy ismerősöm, akit nagyon szeretek, ő a jelenben él. Számára egy akár fél perce elhangzott saját mondata is lehet teljesen idegen, és a következő percben bátran gondol teljesen mást mint ebben a percben. Könnyen ítélem el, sőt hülyézem le, hiszen számomra a dolgok nem önmagukban, hanem összefüggéseiben léteznek, az én gondolkodásom magasabb rendű.
Nehéz beismerni, hogy neki van igaza, hogy az asztalon lehet egy parányi láthatatlan porszem, vagy bármi, amit nem veszek észre, esetleg magával az asztallal történik valami, és a golyó teljesen más irányt vesz, hiába várom a szélén, ahová meg kellene érkezni.
Sosem fogom belátni, hogy mekkora veszteség ér, és mennyire vak dolog a jövőben és kizárólag a jövőben élni, nem megélni a pillanatot, együtt izgulni a golyóval, hogy mi vár rá a következő pillanatban, amiről semmit nem lehet tudni.

Félünk, megint félünk

Félnek a közalkalmazottak és köztisztviselők, mert indoklás nélkül elveszthetik állásukat, félnek a magán szféra alkalmazottai, mert  olyan tehetnek, ami a cégükre haragítja  a közszférát és elvesztik állásukat. Fél mindenki, mert mindenütt állások szűnnek meg, hiszen lassan 10 éve áll az ország… a politikai nem fél, virul… már nincs háború… győzött a jobbik! Lassan mi sem félünk. Nyugalom, békesség költözik az országba. Lassan.

Reform, reform, reform

A kollégám a '80-as évek második felében született, akkor amikor lemondott Kádár és mindenki egy tért és időt tévesztett politikusban bízott, akit másodpercek alatt elsodort az élet. Akkor éppen 20 éve reformálták a rendszert azok, akik a reformokat éppen a rendszer temetéséig vitték, már nem lehetett tudni, hogy még reformálnak, vagy ez már az új rendszer. ...most felébredtek a csonvázak, előmásztak a koporsókból és azt mondják "Ácsi srácok, ti rendszert váltottatok az engedélyünk nélkül!? Vissza mindent! Mi vagyunk a magyar jobboldal. Éljén Kádár, éljen a Párt!"

Akik kísérnek utunkon…

Élsz egy ember mellett egy-két napot, néhány hónapot vagy több évtizedet… próbálod megismerni, de tudod, hogy sose fogod, hát nem is érdemes, mert aztán történik valami és soha többé nem ismersz rá: a racionálisból irracionális lesz, az okosból buta… a szeretetre méltóból csak gyűlölhető… és fordítva. Alig marad valaki az, aki volt.

Szél Kálmán tér van, válság, megszorítás nincs

A minap a 4-6-os villamoson utazva többeket hallottam megjegyzéseket fűzni a Szél Kálmán tér nevéhez. Az egyik beszélgetésben azt fejtegették, hogy miért éppen Szél Kálmán, miért nem a Széna tér lett meghosszabbítva, a másikban azt boncolgatták, hogy vajon a Moszkva tér miért nem Szent Péter tér lett, ha már a megfelelő extrapolációt elvégezzük, kis csúsztatással persze, egy harmadik Szél Kálmán személye felöl tudakozódott. Magam elgondolkozva azt feltételeztem, hogy Horthy Miklós rendszerének lehetett valami fontos oszlopa, ha ekkora balhét vállalt, aki belement a névváltoztatásba, hát nem a Monarchia egy karrierpolitikusa, liberális-baloldali (egyfajta Bokros szerepet betöltő konszolidátor) egykori pénzügyminiszter… volt negyedik is, aki a saját életéből szedett elő helységeket, amelyekről elnevezte volna a teret… Szél Kálmán van, válság nincs. Igazuk van, jól csinálták.

46 és a halál között

Azt mondta egy jó ismerősöm, nem tudom lónak nézett, akinek az értékére volt kíváncsi, vagy odafigyel rám, bár keserű, embergyűlölő valaki vagok, de inkább ez utóbbi a tippem, hogy ha már veszélyeztetett korban vagyok, és a férfitársaim fele elhullik 40 és 60 év között Magyarországon, hogy mégis méltóztassak elmenni orvoshoz. Ez az ember nem létezik az életemben, talán soha nem is létezett, és láthatóan nem vettem jól a felszólítását, mégis elmentem orvoshoz. Hanyag beletörődéssel vette az orvos a dolgot. A háziorvosnál egy látszólag alapos vizsgálat 10 perc alatt volt meg, de egy órát kellett rá várni, majd a vérvételre, a saját reggeli friss fáradt olajommal érkezve hasonló tapasztalataim voltak. Ez utóbbi helyen legalább tömeg volt. Az EKG-t néhány perc alatt megcsinálták szintén, de ott nem kellett várni, csak az első személy akibe botlottam kis híján lelőtt. Végső soron úgy tűnik lehet még egy-két évem hátra. Állítólag ezt nem kis részben a dohányzás hiányának köszönhetem. A háziorvost azért még egyszer meg kell futnom, és a labor is sorban állós, pedig tulajdonképpen a leletek, így 2011 környékén akár e-mailben is érkezhetnének. Köszönöm neked ismeretlen idegen, hogy elküldtél az orvoshoz. Sokan mondják manaság, hogy szeretnek, de nem, mégis talán te tettél értem a legtöbbet. Köszönöm!

Egy nyugodt villamos

Tegnap utaztam a villamoson. Egy végállomáson szálltam fel. A  János Kórháznál az 59-esre. Ez ott egy nyugodt villamos elrohannak mellette a buszok, a 61-es villamos. Mind rohan a Moszkva térre, vagy ahogy a politikai hőhullámban hívják: Szél Kálmán térre. Az 59-es nyugodtan várja az indulását. Siettem, mindig sietek, de ezt választottam. Velem szemben egy orvos, röntgen orvos nő és mellettünk az egyes soron egy kifutó, segéd ápoló. A nő 60 körül, talán felette, a pasi 50-es lehetett, nagyobb, testesebb ember. Volt alkoholista. Folyamatosan beszélt. A nő érdeklődött, hogy miért nem találkoztak még hiszen ugyanabban az intézményben dolgoznak, és a férfi mindenhová átjár. kiderült, hogy a kifutók között fel van osztva az intézmény. Amikor mindent megtudott a férfiről én is elkezdtem érdekelni. Sok mindent megkérdezett. Érdekelte, hogy kutató vagyok, önkormányzatokkal foglalkozom. Nehezen értette meg, hogy magánvállalkozásként megy a kutatóintézet. Végül névjegyet adtam neki.
Egy pillanatra megállt az élet, amíg az 59-es eljutott a Moszkva térre.