Buszok I - A rossz sofőr

Majd fél éve történt, hogy a két apróságot buszozni vittem egyedül. Csakúgy. Óvoda után. Amíg az egyiküket lesegítettem a buszról, és nyúltam a másik kismackóért, addig a sofőr rámzárta az ajtót. Én beszorultam, az egyik gyerek az utcán, a másik a buszban. Az utcán lévő kicsi lánynak azt kiabáltam, hogy maradjon, ahol van, míg az utasoknak azt, hogy állíttassák meg a közben elindult buszt. Végül nem történt semmi. A sofőr talán bocsánatot kért, majd eltűnt a semmiben. A gyerekek hónapokig emlegették. Busz közlébe se voltak hajlandók menni, miközben előtte nem lehetett sehová menni, hogy ne próbáltak volna felszökni.

Rossz sofőr. Már rég elfelejtette, ami történt. Talán.

Buszok II - A jó sofőr

Ma kora délután egy sofőr büszkén szorította ki a levegőt ebből a helyből, itt a képen, majd elégedetten tárta ki a kocsi ajtaját, hogy a rendelkezésére álló városnyi térbe belelépjen, ám ekkor egy busz hirtelen felindulásból magával vitte autója ajtaját. A busz sofőrjének arról kellett döntenie, hogy az utasokat a szélvédőről biomassza-formátumban mossa le, vagy a büszke helykiszorítós autó ajtajának különös új, némileg átszabott formát adjon. Ennek eredménye a járda melletti üveghalom.

Ahol elfér az autó és a kitárt ajtaja, meg persze a busz és
a szembeforgalom egy okos budai sofőr szerint

Mindez a buszról, a buszsorfőr okos döntésének köszönhetően csak erős csörömpölésnek hangzott.

Az átalakított autó büszke sofőrje viszont ordítozott, sápítozott, hogy mit is tettek (mások!?) az ő gyönyörű autójával, és felháborodottan károgott, hogy ki fogja az ő kárát megtéríteni. A higgadt utasok próbálták lehűteni: "ismerje el a felelősségét minél gyorsabban, és ne próbálja a rendőrök előtt bizonygatni az igazát",

Mizantrópia

Embergyőlölő vagyok, mert nem szeretnek a z(!)emberek.