Verseny és együttműködés

Az együttműködés adja a stabilitást és az erőt a verseny a dinamikát és az ösztönzést.

Mi akart mondani Shakespeare a velencei kalmárral? Hova rekesszük ki az idegeneket?

Nagyon régen foglalkoztat a kérdés. Azóta hogy először láttam a 2004-ben Al Pacinoval készült filmet. Heller Ágnes furcsa módon félresikerült komédiának tartotta a darabot  (http://www.multesjovo.hu/en/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/2118/), ahogy a szakirodalom is a komédiák közé sorolja. Heller Ágnes szerint ugyanakkor „fércmű” is, amely három „vásári” történetből van összegyúrva. Talán a ládikás-választós, az értetlen-apás-szerelmes-lányos és a gonosz kufáros lehetnek ezek. Véleményem szerint egy nagyon furcsa mű figyelembe véve, hogy a szerző 1616-ban halt meg és a műve 1600 előtt keletkezhetett. Shakespeare nem ismerhetett zsidókat, akik abban az időben ki voltak tiltva Angliából, bár halhatott egy orvosról, akit a királynő saját betegségéért fogott perbe, emberi gyengeségből, és persze keringtek a mondák a gyerekrabló, emberevő zsidó szörnyekről. Szerintem a mű értékét adja az a rengeteg kérdés, amit felvet: például, hogy antiszemita volt-e a Shakespeare vagy ténylegesen az esendő ember nagyságát ábrázolta a Shylockban, és a művész megérző képességén keresztül elővetítette a pogromot, amit Alföldi Róbert saját rendezésében, 1998-ban mutattak be. Ezzel túlmegy a darab írott szövegén, de kimondja annak lényegét, elviszi a folyamatot a végéig.

Dudás Ágnes 2001-ben joghallgatóként elemezte a drámát (http://www.drdudas.hu/publikaciok), és arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb tekintetben jogi nonszensz, bár egy perré fajult kölcsönszerződést tárgyal. Kivesézi a szerződést és az eljárást, illetve a döntést. Mindezt a római, a magyar és az angol jog fényében. Nem jogászként biztosak lehetünk benne, hogy a tragédia vagy komédia tanulsága nem jogi. Heller Ágnes érdekes módon összeveti az Othelloval. Hiszen mindkét drámában a tágabb közösség frusztrálja az idegent, a környezetük megalázza őket, és mindkettő erőszakkal (erőszak kísérletével) reagál. A filozófusnő felhívja arra is a figyelmet, hogy Auschwitz előtt és után minden más. Bővítsük ezt ki a Holocaustra, a tomboló, gyilkoló náci halálgépezetre, amely a felelősség, politikai és egyéni áthárítása okán felmenti a híveket, és felelőssé teszi az idegeneket. Dudás Ágnes szerint a náci Németországban előszeretettel játszották a darabot. Bár ez éppen alapulhat felszínes ismereteken, értetlenségen. Heller Ágnes által felidézett korábbi bemutatóban (1998, Alföldi Róbert rendező), hogy a kalmár és a „zsidó” figurái bizonyos értelemben összekeverednek, hiába a címben a „velencei” megnevezés, még abban sem lehetünk biztosak ki a címszereplő. Kalmár és zsidó keverednek, az zsidó, akit az antiszemita szemek zsidónak látnak, hivatkozik Sartre híres mondására. Az az idegen, akit az idegengyűlölő szemei idegennek látnak. Élhet bár közöttünk néhány órája, hete, hónapja, évek vagy akár generációk óta. Shylock nem kamatot akar a pénzéért, hanem emberséget. A becsmérlő szavak, leköpések, taszigálások után, pénzért venne emberséget. Amikor még ezt is visszautasítja a kalmár, akkor kerül elő a font hús. Ez először, mindkét oldalról egy hazárdjáték. Ezt láttatja Dudás Ágnes is. A dráma, ahogy egyik oldalon négy hajó süllyed el, míg a másik fél a lányát és vele pénzét veszti. Mellékszereplők az aranyifjak, akik a gazdag velencei kalmár érzelmeit kihasználják, akikért az kockázatos adósságba veri magát ellenségénél, akiknek mindegy, hogy pénzért éppen nőket vagy férfiakat kell elcsábítani, esetleg egy fiatalkorút, és akik Alföldi Róbert rendezésében a pogromot csinálják.

Komédia, ha az ember képes a szavak jelentésén túl az érzelmeket, a jellemeket figyelni, de savanyú-édes komédia, amely megszólítja most, 2015-ban legalább annyira az országot, mint 1998-ban. Ébredjetek, mert vágtatunk a saját vesztünkbe. Játszhatunk a gyűlölettel, kockára tehetünk mindent, de a banánhéjat, már más hozza.