Szulejmán, aki régóta ura az országnak, megülte összes királya vesztét. II. Lajos, a bölcs elesett a legutóbbi ütközetben. Talán a Csele patak se létezik, amibe belefulladt. III. Lajos, a kopasz, Szulejmán raktárában lakik és a patkányokkal lakomázik. Ha Szulejmán odavakkant neki hát kidob egy darabkát az országból, hogy nyugodtan lakmározhasson a finom patkányméregből, amivel Szulejmán kifizette.
Azonban ma már Szulejmán sem a régi. Csatájában egykori kincstárnokával ő is megsántult, húzza bal és jobb lábát is. Még nem tudja, de mohó kamarása már készíti méregitalát. Ez a hatalom rendje az Erő sötét oldalán.
Mi itt a Birodalom porából révetegen felnézve a gőzölgő homokon keresztül úgy látjuk, mintha Mátyás mégis élne és Szulejmán asztalánál lakomázna.. Ő lenne Szulejmán reménye? A nagy Törökverő? Jaj nekünk, ki újabb és újabb istenek rabigája alatt nyögünk, kinek utolsó reménye is elveszett Utópia feltámadásában.
