Prométheusz lelopta az embereknek a tüzet, büntetésből az istenek kikötötték egy sziklákhoz, és egy keselyűt is kapott "ajándékba", ami a máját mardosta. Én nem loptam semmit az Istenektől, nem vagyok hős. Amit szerettem volna, szinte természetes dolognak gondoltam. Másoknál az. ...és most? Végül magam kötöttem ki magam egy sziklához, hogy a keselyűm mardossa a májamat, mert nem tetszett a szerződés, hogy isteni lakomban mannát majszolva hazugságok, rossz kompromisszumok, elhallgatások között éljek. Itt a sziklához láncolva tép a keselyű, tépnek az elemek, de érzem, hogy élek. De ott is sok fájdalmat hagytam, pedig szinte könyörögtem, hogy ne engedjenek ide... Ez senkinek nem jó, mégis jobb, mint az a másik, ahol mindenkinek kicsit jobb volt, mint így.
Szabad vagyok és ez nagyszerű érzés. Évtizedes terheket vedlettem le... drágán, későn...sose.
