2011. szeptember 4., vasárnap

Akik kísérnek utunkon…

Élsz egy ember mellett egy-két napot, néhány hónapot vagy több évtizedet… próbálod megismerni, de tudod, hogy sose fogod, hát nem is érdemes, mert aztán történik valami és soha többé nem ismersz rá: a racionálisból irracionális lesz, az okosból buta… a szeretetre méltóból csak gyűlölhető… és fordítva. Alig marad valaki az, aki volt.

1 megjegyzés: