46 és a halál között

Azt mondta egy jó ismerősöm, nem tudom lónak nézett, akinek az értékére volt kíváncsi, vagy odafigyel rám, bár keserű, embergyűlölő valaki vagok, de inkább ez utóbbi a tippem, hogy ha már veszélyeztetett korban vagyok, és a férfitársaim fele elhullik 40 és 60 év között Magyarországon, hogy mégis méltóztassak elmenni orvoshoz. Ez az ember nem létezik az életemben, talán soha nem is létezett, és láthatóan nem vettem jól a felszólítását, mégis elmentem orvoshoz. Hanyag beletörődéssel vette az orvos a dolgot. A háziorvosnál egy látszólag alapos vizsgálat 10 perc alatt volt meg, de egy órát kellett rá várni, majd a vérvételre, a saját reggeli friss fáradt olajommal érkezve hasonló tapasztalataim voltak. Ez utóbbi helyen legalább tömeg volt. Az EKG-t néhány perc alatt megcsinálták szintén, de ott nem kellett várni, csak az első személy akibe botlottam kis híján lelőtt. Végső soron úgy tűnik lehet még egy-két évem hátra. Állítólag ezt nem kis részben a dohányzás hiányának köszönhetem. A háziorvost azért még egyszer meg kell futnom, és a labor is sorban állós, pedig tulajdonképpen a leletek, így 2011 környékén akár e-mailben is érkezhetnének. Köszönöm neked ismeretlen idegen, hogy elküldtél az orvoshoz. Sokan mondják manaság, hogy szeretnek, de nem, mégis talán te tettél értem a legtöbbet. Köszönöm!