Ha egy ország lemond arról, hogy támogassa a humán és társadalomtudományi felsőoktatást, ha előtérbe helyezi a munkát, ahogy a XX. század rémisztő rezsimeiben, hogy szakmunkásokból képezzen hadsereget óriási tudásszakadékot hoz létre elitje és társadalma közé. Megszünteti az átjárást a társadalmat, a politikát átlátók és a hétköznapjaikba zártak között. De ezt erősíti a politika riasztó mítosza és a felelőtlen olcsó nyereséget bután hajszoló médiamunkások sora is.
Kádár kompromisszuma befogta a szájakat és atomizálta a társadalmat, amelyet a két és fél éves demokrácia is az egyéni boldogulásra nevelt. Ha ma nem fognak össze talán a 3. rabszolgaság kora vár rájuk. Sorra buknak a középosztály státusza és az éppen nyugalomban lévők csak felsóhajtanak: nem rajtuk volt a sor, azok biztos megérdemelték. Olvassátok Feuchtwangert, mit tettek, akiknek meg kellett volna állítani a láncolatot: akkor ébredtek fel, amikor már őket magukat vitték el. De ezt az országot már Rákosi is úgy szalámizta, hogy nem szólalt meg senki.
Akárcsak Mohács korában a kardforgatók, akiknek népüket kellene védeniük egymást gyilkolják szívesebben, pedig "megbűnhődte..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése