Az asztalon guruló golyó filozófiája

Több, mint két éve 2011. október 5-én fogalmaztam meg e blog hasábjain a golyó filozófiáját, amikor egy akkor nagyon kedves ismerősöm és a köztem lévő értetlenséget próbáltam felfogni. A kép azóta is érdekes, mert ténylegesen léteznek olyan emberek, akik egy-egy diszkrét pillanatban léteznek anélkül, hogy létezésük pillanatai között lenne kapcsolat, hogy ugyanarról az emberről lenne szó.

Nemrég feddést kaptam valakitől, aki önteltségemre hívta fel a figyelmemet. Már Madách is megmondta, hogy az élet célja a küzdés maga. Akkor pedig hogy felejtkezhetünk el a golyó útjáról. Nemcsak az a fontos, hogy a végén elkapjuk, de az is, hogy az úton végigkísérjük a golyó. "Hiába vagy okos, és tudod, hogy hol fog leesni a golyó, ha az életedet az asztal végén, várakozással töltöd, akkor elfelejtesz élni". Ő fog talán megtanítani élni, bár neki is van mit tanulnia, mégha engem le is főz.

Oh asztalon guroló golyó, oh útját eltérítő pihék.. merre megyünk, mi az a küzdelem, mennyi erő kell hozzá..