Nem rég találkoztam valamelyik korábbi életem egyik legkellemesebb emlékével. Csak távolról, de mégis közelről kedvesen, barátságosan csacsogva. Ha végtelen életem lenne, akkor legforróbb, legpezsdítőbb, egyúttal legfájóbb, soha múlni nem akaró emlékek és távoli beszélgetésekké, kedves élcelődésekké szelídűlhetnének. Az egykor felém repülő kés helyett szelíden landoló, finoman csípős szavak érkeznének. Most azonban az idő nem múlik, minden ugyanúgy fáj mint tegnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése