A politikai hosszú évtizedek óta próbál dőlőre jutni a népességfogyással. Arról már nem is beszélnék, hogy ennek van egy olyan oldala, hogy a működő egészségügy megakadályozhatja az "idő előtti" és a "szükségtelen" halálozásokat. A halottról jót vagy semmit. De az a kínszenvedés is szánalmas, ahogy ideológiai és pénzügyi támogatások ködében szélmalomharcot vív mindezen idő alatt a politika valahol már szórakoztató. Hiszen, ha a véletlen besegít, akkor zászlóra tűzik a csodás eredményt, hogy a következő évben ismét sötét hallgatásba burkolódzanak.
Lehet, hogy egy valamelyik fejlett szellemi képességekkel rendelkező leülhetne tizen-húszon-éves lányával és elbeszégethetne vele, hogy mik a szándékai, mik a félelmei. Van ahol a társadalompolitikai ott tart, hogy a férfi a család részeként a gyerekkel kapcsolatos édes és kevésbé édes, biológiailag nem korlátozott terhekből kiveszi a részét. Oh, ettől minket még évezredek választanak el. Magam sem erőltetném.
Viszont elgondolkodtam azon, ha oktatásunk középpontjában nem, nemcsak a nemzeti identitás, és ezer éves értékeink állnának, hanem a gyakorlat, a fiatalokra váró jövő is helyet kapna, ha polgárként az állampolgári ismeretek is helyet kapnának, ha a nemiség nem a perverzió szinonímája lenne, hanem az élet része... szóval, ha a diákok megtanulnák, hogy pl. milyen ellátások járnak a gyereket váróknak, milyen segítséget kapnak, például védőnőktől, ha megismernék, minél plasztikusabb átélhetőbb formában azt az átalakulás, amin egy terhes nő teste átmegy, a fájdalmakat és örömöket... szóval lehet, hogy akkor... ha pátosz nélkül, a meztelen igazság birtokában... információkkal felvértezve felelősen dönthetnének... csakhogy lehet, hogy a terhesgondozás, és támogatás működik, de az oktatás nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése