Barátok, ismerősök… megismerés

Fura lény az ember. Várfalakat, bástyákat épít maga köré, azt hiszi védve. Jön egy idegen és úgy hatol át rajta, mintha semmi nem lenne ott. “Megszelídített”. Mondogatja magának. “Végre”. Suttogja, hogy senki meg ne hallja. De az üstökös haladt tovább, csak lerombolt mindent. Kíváncsi volt rám, mint eddig senki. Nem kíváncsi rám, ahogy senki. Éljük az életünket, egy pillanatra összekeverednek az atomjaink, aztán folytatják a bolygó, és az üstökösök … ki-ki sorsa szerint.
Nincs tanulság. Ez az élet.